"Festékestubusmèszárszék"

"Festékestubusmészárszék", mondta Mónika erre a szerencsétlen fadarabra. Igaza volt. Mintha kegyetlen kiscsoportos gyerekek, sorra fogták volna az olajfestékes tubusokat, és pár izmosabb csapással, röhögve feláldoztál volna őket az asztalnak a lapján. Jó sokat pöcsöltem vele, de ahogy mondani szoktam, a lassú munkához idő kell. Ez többnyire így is van, most sem volt másképp. Szóval.

Maga a bútor, a szörnyeteg festéket leszámítva teljesen jó állapotban volt. Pár vékonyka repedés, lyuk, ilyesmik. Egyedül a lap volt megviseltebb állapotban, de ennek kimondottam örültem. Szeretem ha az öreg van felújítva és nem az új öregítve (bár ez is gyakori nálam).

Szóval a mission: csupaszítás. Első körben a festékgumókat tologattam le róla, egy mezei kaparóval. (ez a következő lépéseket ismerve már teljesen felesleges mozzanat volt, de ilyenekbe belefut az ember). A procedúra után csiszolás, gondoltam én. A baj csak az, hogy annyi és annyiféle festék élt ezzel a fával szimbiózisban, hogy egy fél órás kúra után azon voltam, felgyújtom az egészet és kacarászva sütöm meg rajta a vacsorámat. Embertelen. De, az ilyen esetekre van a legkirályabb királyság, amihez ilyenkor nyúlni lehet, a hőlégfúvó (ha lehetne villogó, zenélő szöveget rakni ide, erre a szóra most az összes effektet rádobtam volna, mivel már napokat spórolt meg nekem ez a ketyere). Remek találmány, nagyon megkönnyíti a barkácsolók életét. Megpörköljük kicsit a festéket és már tolhatjuk is le egy spatulával. Arra kell csak figyelni, hogy ne a saját kezünket szenesítsük el. Volt pár (száz) szín, mire a fáig értem. Ez után a csiszolás már gyerekjáték volt. 

Szokásos por- és zsírtalanítás után jöhet a kutyulás. A lábaknak kevertem egy nagyon halvány szürkét, inkább piszkos fehéret. Három rétegben, vékonyan. A lapot megborítottam egy réteg barna lazúrral, száradás után pedig lakkot dörgöltem bele. Jöhet a fiók. Szintén kapott dió lazúrt, utána egy laza réteget a rendkívül hosszadalmas és körülményes módon kikevert kékből (nagyon büszke vagyok rá, gyönyörű). Ronggyal visszatöröltem, majd száraz ecsettel egy leheletnyivel világosabb kéket maszatoltam rá. Ezt sajnos fotózni nem tudom folyamatában, túl gyorsan történik minden. Néha még én sem értem. (Lehet hogy videóznom kellene.) De remélem azért el tudjátok képzelni. Felszereltem a gondosan leműtött címkét, kicsit bütyköltem rajta és késznek nyilvánítottam. Ha úgy gondolod ez az asztalka kell neked, vagy gyártatnál hasonlót, keress meg és kiötlünk valamit!:)