2015. december 10., csütörtök

Advent van nálam is! (Beton gyertyatartóval)

Idén valahogy elcsúsztam. Imádom az adventet, várom a karácsukát nagyon is. De idén valahogy, nem jött az a szokásos érzés ami pl. tavaly. A "koszorút" persze megcsináltam, meg gyújtogattam is, de a bejegyzés sem akart jönni és a karácsukával sem álltam sehogy még. De aztán tegnapelőtt, mint az olajozott villám berobbant. Fogtam egy cetlit (ahogy szoktam) felírtam a neveket, agyaltam, kinek mit. mennyit. húdef@sza ötlet stb. Nah, de a lényeg most a "koszorún" van, mert továbbra sem vagyok hajlandó hagyományos minden kütymüttyel teleragasztott koszorúkkal foglalkozni, az nekem még valahogy mindig nem. 

2015. november 25., szerda

Kukkol-Lak szerda: Tengerparti ház Floridában

Nagy kedvenceim a tengerparti házikók. A kék lagúna óta el akarok veszni és leélni az életemet homokban hemperegve, meg kókuszt és kalózok által elrejtett rumot vadászva. (A tomhenkszes verziót nem néztem meg, mert az szerintem összetörné az ilyen fantáziákat, ezért soha nem is fogom. De vagyok még így pár filmmel.)  bár a most bemutatott, nem az a tipikus kalózkék, egy kicsi csíkos, egy kevés kötél meg kagyló, fehér leplek típus. Kicsit markánsabb, kontrasztosabb bár én személy szerint vinnék még bele egy kis "mocskot" is. Mit cserélnék? Hmm, talán azt a nyomtatott köteles képet az étkezőben, valahogy nem vagyok kibékülve az ilyesmikkel. Sokkal jobban mutatna egy hagyományos alkotás a falon szerintem. Helyszín Naples, Florida.

2015. november 18., szerda

Kukkol-Lak szerda: Nyári lak Moszkvából

Emlékszem, még gyerekkoromban imádtam (az akkor még újdonság) külföldi MTV-n nézni a kőgazdagok benga házait. Ha jól emlékszem Cribs néven futott a műsor. Mindenkit kérek, hogy ne nézzen bele, köszönöm!

Persze akkor még se angolul nem tudtam, meg hát, le sem esett, hogy mekkora gané dolog már a tévében azzal menőzni, hogy kur#@gazdag vagyok. De nem is ez a lényeg. Azóta már nem kell megvárni a betárcsázást az internethez, és simán átnézhetek, a Cribsben bemutatott monstrumoknál sokkal igényesebb lakásokból, amennyit csak akarok. Ez lesz a Kukkol-Lak (igen a szóvicceim sz@rok, azt mondják ) szerdánként. Hozok egy-egy lakást amibe instant beköltöznék. Kritérium, hogy csak pár dolgot cserélnék ki. Itt pl. a gondosan elrejtett fém halakat vágnám vissza a tóba, úgy sincs engedélyem. Paloták nem lesznek, azokat nem kedvelem, otthonos, barátságos dolgok lesznek. Főleg.

2015. október 26., hétfő

Bútorgombot

Az egész úgy indult, hogy szerettem volna a Wind&Beer bútorokhoz, egyedi saját bútorgombokat gyártani, amik úgy passzolnak a cuccokhoz, elegánsak, de van bennük egy kis játék .(játék az kell, mindenhova, mindenbe, anélkül uncsi az élet, minden értelmes élőlény játszik kortól függetlenül, csak az ember olyan nyomi, hogy "én már felnőttem" címszóval valamiért kitörli ezt a mindennapokból) Megmondom őszintén, ezeket a fehér meg mindenféle kerámia gombokat nem szeretem. Nem igazán tudom megmagyarázni, csak nem.

Aztán jött Orsi, aki rákattant a betonra. Még májusban, az első alkotós hétvégén jött elő, hogy öntsünk beton tárgyakat, mert az marháuljó. Attól függetlenül, hogy mindenki rápörgött a dologra,  ebből persze nem lett semmi, a bor fogyott, a sztorik kerültek elő, de a beton a zsákban maradt.

Aztán pár hónapra rá Orsi bizony gyártott beton bútorgombokat , Erikának az egyik szekrényhez. Nah, és akkor én itt mondtam, hogy nekem betongomb kell, de ennél Bálintosabb. Szóval ezek a gombok DASH inspirálta, Bálint kicsit a saját képére formálta bútorgombok lettek. 

2015. szeptember 24., csütörtök

Liebster award, avagy Cameron Díjaz

Liebster díjat kaptam idén is. Hát ki ne szeretne díjat kapni?! Mindig nagy öröm, ha az ember dolgait más is értékeli, vagy fontosnak, szórakoztatónak találja. A liebster király, mert csomó új érdekes blogot ismerhet meg az ember, dehát végülis ez is az egésznek a lényege és ez az, amiért ebben az évben is tovább adom, én is.




 
A szabályokról röviden:
  • bloggerek adják egymásnak,
  • a lánclevelekhez hasonló módon terjed:  ha valaki megkapja, továbbadja 5-10 másik kezdő bloggernek,
  • senki sem kötelez arra, hogy továbbadd a jelölést, de miért is szakítaná meg az ember a sort, hiszen díjat kapni mindenki szeret,
  • Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!
  • Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!
  • Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!
  • Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!


2015. szeptember 9., szerda

Wind&Beer workshop

Augusztus 6-án Az AsztaLom műhelyében jártam, Gödöllőn és habár Erikával már többször találkoztam, a műhellyel ez volt az első élményem. Pont olyan, mint ahogy képzeltem. Otthonos, barátságos, Erikás, minden sarokban valami apró kincs, csoda bútorok, tapogatnivaló mindenhol. Nekem van egy olyan fura szokásom, hogy még meg sem nézem rendesen a dolgokat de már nyúlok is hozzá, hogy érezzem milyen a felülete és hát itt annyi szép felület van. 


Felfele persze kalandos volt.

2015. augusztus 25., kedd

Ombre fal festése

Egy ideje rá vagyok kattanva az ombre falakra és bútorokra. Ha nem viszik túlzásba, és megfelelő berendezéssel párosítják kimondottan fel tudják dobni a teret. Részemről jobban preferálom, amikor egy, hangsúlyos falrészen alkalmazzák, nem pedig egy egész szobán.

Az ombre franciául árnyékot, árnyalást jelent. Tehát a lényeg, hogy a fal sötétből világos (vagy fordítva) árnyalatba vált, éles határvonalak nélkül, összemosva. 

Egy kis kézügyességgel saját magunk is könnyedén megcsinálhatjuk, pláne, hogy a festők többsége élből visszadobja az ilyen melót. Hoztam egy egyszerű leírást a vállalkozó kedvűeknek.


2015. augusztus 16., vasárnap

Fa öregítése egyszerűen

Ezer egy mód van fát öregíteni. Lehet festegetni, bemosni, antikolni, koptatni, égetni és még kitudja mit. Nekem pl. lassan egy éve kint áll két natúr tuskóm a ház mellett, esőben, hóban napsütésben. Asztalkák lesznek majd belőlük, csak "öregítem" őket még egy kicsit. Ezt végül is mondhatjuk lassú módszernek, de hát kinek mi. 

Mutatok gyorsan és röviden egy sokkal egyszerűbbet. Nem kell hozzá más csak ecet, és valamilyen vas szerkezet.



2015. augusztus 6., csütörtök

Egy kis Hazai Provence!

A múltkori bejegyzésben említettem, hogy júniusban két hetet töltöttem Kapolcson, az akkor még épülő Hazai Provence vendégházban. Korábban is figyelemmel kísértem az építkezés alakulását az interneten, az ott eltöltött idő pedig még kíváncsibbá tett a végeredménnyel kapcsolatban. Jelentem elkészült és megnyitotta kapuit. Tegnap Barbi nyílt napot tartott, így nem volt kérdés, hogy meló után az irányt a Művölgy felé veszem. 

Gép már reggel a tatyóban volt, kifelé, menet közben cseréltem a pólót, a cipőt pedig a kocsiban lerúgtam mert rohadás meleg volt. Új InFlames album be, hangerő fel, 20 perc és már ott is voltam az ismerős udvaron. Amikor mi Dittával ott rihegtünk-röhögtünk még igazi őskáosz állapotok voltak. Ehhez képest most minden rendezett, az apró részletek a helyükön. (nah jó a fürdő dézsára még várni kell, pedig arra különösen kíváncsi vagyok) Barbi mosolyog, egy álom vált valóra.

Minden tiszteletem az Övé, hogy ezt így, itt, ennyi idő alatt, ennyi kreativitással és energiával létrehozta. Beszéljenek helyettem a képek, aki pedig kedvet kapott látogasson el ide. A környék gyönyörű, a ház különleges, a Balaton közel. Bejelentkezni ide, napi információért pedig ide kattintsatok. 

2015. július 31., péntek

A skandináv lakás 10 ismérve

Imádom a skandináv lakberendezést és építészetet. Volt szerencsém egy rövidebb időt eltölteni északon és hát imádat. Összeségében: világos terek, nagy ablakok (azt a néha nagyon kevés fényt, be kell engedni), letisztultság, természetes anyagok és funkció. 



 


2015. július 30., csütörtök

Minden a változásról szól!

Az évzáró bejegyzésben említettem, hogy terveim vannak. Habár nem hiszek az ilyen szilveszteri fogadalmakban, meg  a lencse zabálásban, idén titokban megígértem magamnak, hogy ha nem lépek valamerre, akkor beszari szar, szemét alak vagyok. Léptem. Nem mondom, hogy könnyű szülés volt, de léptem. A környezetem tele van emberekkel, akik hónapok, akár évek óta nem találnak rendes munkát. Én pedig fogom és eldobom a "kényelmes" állásom, egy multinál, csak, hogy, beleugorjak a bizonytalanba és haladjak a klisé mentén: "éld az álmaidat". Mert ugyan kényelmes volt, és rutin, de nem én voltam, nem voltam boldog, nem szerettem magamat ott. Nem kívánom a bejegyzést hangzatos napi bölcsességekkel kitölteni, de basszus, ennyivel tartozunk magunknak. Annyi van, hogy szeptember végével az alkalmazotti létnek vége és átveszi a helyét a szintén nehéz de reményeim szerint sokkal szerethetőbb és a lélekre ezáltal pedig a testre is ezerszer egészségesebb önállóság. Hiszek abban, hogy az élet a folyamatos változásról szól. Ezért teljesen normálisnak tartom, hogy minden más is változik velem együtt. A lakás, a ruhák, a 'lubb vagy jelen esetben a blog is. 

2015. június 25., csütörtök

Két hét a Művészetek Völgyében, Kapolcson!

Akik követnek Facebookon, már tudják, hogy a júniusom eddig többnyire egy dolog körül forgott. Fotóztam.

Úgy kezdődött az egész, hogy Ditta (Otthonkommandó) megkeresett (igazából a pesti éjszakában találkoztunk, random, az egyik koncertünk alkalmával, de ilyet mégsem írhatok) és említette, hogy könyvet ír, érdekes lehet-e nekem fotózás, ha igen miért, és amúgy is küldjek portfóliót ide és ide és meglátjuk. Hát hogy a francba ne lenne érdekes (ott nem így mondtam, persze). Szóval Bálint, képek elküld, vár, majd pedig örül. Cégnél két hét szabi, szerettek nagyon. De ez nem az a helyzet, amikor ilyesmi eltántorít. Irány Kapolcs (egy pár zoknival, igen, de hát nyár van)!

2015. május 19., kedd

Ládát akartam én mindig is

Nah. Tudni kell, hogy mindig akartam egy király ágyneműs ládát. Egy ideje kerestem, lestem mindenmerre, de vagy túl drága volt, vagy olyan nyomi mindegyik. Szóval nem lett. Aztán pár hete jött a telefon, "van egy ládám, ugyan kicsit odavan, de meg kéne menteni, sajnálnám ha csak úgy szétrohadna, mert amúgy szép". Mivel a kocsimon a bemeneti nyílások kicsik, (bár amíg a Lacsika befér rajtuk, nagy gond nincsen) de legalábbis nem túl praktikusak, ezért utánfutót csatoltam és elviharzottam megnézni a ládát.

Annak ellenére, hogy tényleg meg volt rottyanva, instant szerelem. Gyönyörűséges! Kovácsoltvas szegek, vasalatok és a kulcs is megvan. Jeah.

Az utánfutóm az úgy néz ki, hogy azon aztán nincsen hátsó lenyíló ajtó, meg ilyen cullangok. Oda bizony fel kell emelni a cuccot. Ez a láda meg ba#zom nehéz volt. Esküszöm. Nagy nehezen felszenvedtük, a célállomáson pedig nagy nehezen leszenvedtük. Még meg is jegyeztem, hogy "látod ezekben a régi bútorokban még volt anyag, jó kis tölgy láda, háháá". Aztán amikor otthon kinyitottam, kiderült, hogy televan vaslemezekkel az egész. Good job Bálint. Végül is anyag volt benne nah, nem tévedtem nagyot.

2015. május 7., csütörtök

Faágakból képkeretet

Ezt a bejegyzést eredetileg múlt hétvégén szerettem volna kitenni, annak ellenére, hogy az egész háromnapos munkaünnepe banzáj arra volt szánva, hogy alkossunk, beszélgessünk, együnk, vidámkodjunk olyan emberekkel, akiket már régóta meg szerettem volna ismerni, személyesen is. Bizony. Nálunk járt Betti, Erika, Kriszti, Cilkó, Orsi, Niki és Zoli (meg persze még ezer ember közben) és csaptunk egy szigorúan NEM blogger (fujj) találkozót. Eddig úgy gondoltam írok majd egy részletes élménybeszámolót az egészről, de rájöttem, hogy nem akarok. Annyira jól éreztem magam és annyira nem arról szólt ez az egész, hogy akkor ebből utána ki, hogy profitál, hogy nem. Imádtam mindent és mindenkit. Még sok ilyet!

2015. március 29., vasárnap

'lubb 5.0

A kiindulópontot mindenki meglesheti, a korábbi összefoglalóban. Nem akartam mindent külön, egyesével dokumentálni, a lényeg itt az összképen van. Skandináv mániám van, ezért rengeteg fehér festék fogyott a gerendákra, a bútorokra. Feketéből nehezebb hófehéret varázsolni, többnyire három rétegben kellett mindent mázolni. A bárszékek sárgába öltöztek. Parkettáztam, de az ocsmány járólapot több okból sem akartam felszedni, viszont gondolni kellett a nedvesebb időkre, ezért nem szerettem volna, ha a vendégek egyből parkettára érkeznek.

2015. március 22., vasárnap

Lámpát ágakból

Huhh, ez jó nagy szünet lett. Aki követ facebookon, az azért tudja, hogy élek, csinálom a dolgokat. Csak közben zenélgettünk erre-arra, a munkám is megvan még, papíroztam ezerrel stb. Nem is untatnálak Titeket ezzel. A lényeg, hogy erre az évre kitűztem magamnak azt, hogy az egyik életemet szép lassan átvezetem a másikba. A régi elmarad és egy hozzám sokkal jobban illő ösvényen lépkedek tovább. Jelentem, haladok, és egyre biztosabb vagyok. Alig várom, hogy rátok zúdítsam az egész hóbelevancot a Sörös kollégámmal karöltve. 

Szóval változás. Szerintem ez az, amitől az emberek a legjobban félnek. (Bevallom, nekem is nehézkes néha) Pedig úgy gondolom pont ez az, amitől az élet megy előre, és a jó irányba előre. Új környezet, új helyzetek, új feladatok, új tanulmányok. Nem beleülni és nem megalkuszni, és nem elfogadni ha nem az igazi.

Szóval változás, ahogy azt korábban írtam, a 'lubb változik. A háttérben azért ez zajlott, csendben. Csak én olyan gyerek vagyok, aki mindent összegyűjt előre. Gyertyát, szőnyeget, vázát, mindent. Megveszem a festéket a falra, a fára, kell a parketta is, és akkor egyszer csak bumm. Átváltozik minden, gyorsan, utálom a tökölést, vagy, ha valami hiányzik. Jelentem kész is vagyok, már csak a kanapé vár huzatra. Ezért első körben egy diy lámpát hoztam nektek. 

2015. január 30., péntek

Picit eltűntem

Aki kitartóan követ itt és Facebook-on, az észrevette, hogy picit eltűntem. Jelentem élek, és nem sorvad a dolog. Azt történt, hogy a nem túl ismert zenekarom hirtelen bekerült A Dal című műsorba a legjobb 30 előadó közé, és ez, egyik napról a másikra a mindennapi munkám mellé annyi elfoglaltságot hozott magával, hogy ha az ereimben kávé folyna (én orvos családban nőttem fel, szóval amúgy ki merem jelenteni, hogy ez orvosilag nem kivitelezhető) se győznék még mindenfélét eszkábálni mellette. De.

De, ahogy említettem terveim vannak és ha nem is csiszolok hajnali négyig, a háttérben a kevésbé látványos dolgok zajlanak szépen. Például nagy örömmel jelentem, hogy pár napja már hivatalosan is KFT. vagyok. A weboldal készül. Tervezünk, rajzolunk, agyalunk és a koncepciónak megfelelően növesztjük a szakállunkat. Szóval egy kevés kis türelmet kérek tőletek. Igyekszem a régi szellemben de valami újjal, valami szerethetővel és leginkább igényes dologgal visszatérni! Köszönöm! Bálint