Ágak mindenhol!

Imádom az ágas bogas megoldásokat, jó pár ötletet összevadásztam már a neten a témában. Ezen kívül, néhány éve volt szerencsém egy kiállítás keretein belül, egy rövid időt eltölteni Finnországban. Nah, ott láttam hasonlókat dögivel. Nagyon megfogott az emberek felfogása és hozzáállása, a természetközeliség, a természet tisztelete. Élvezik a modern technika és ezáltal az építészet minden előnyét de az otthonaikat telecsempészik kinti cuccokkal. Olyan érzésem volt, hogy bent is kint vagyok. (és itt most nem a bazi hidegre gondolok) Az új 'lubba mindenképpen akartam pakolni ebből felfogásból. Plusz, a natúr ágak baromira passzolnak a hubbabubbazöldhöz, a fehéres, krémes színvilághoz és az ipari kiegészítőkhöz.

Az éves metszésből mindig elrakom a hulladék ágakat. Így nem volt más dolgom mint ebből kiválogatni párat, ezen kívül fogtam egy meggyapált léc darabot és egy, a padláson talált fadobozt. (?) A lécet és a dobozt megcsiszoltam. Kaptak egy vékony vizes fehéret, amit jól visszadörgöltem. Főleg natúr színt akartam, itt-ott egy kis fehérrel.

A léc közepéből egy sávot kikaptam vésővel, a szántáson meg picit azért csinosítottam csiszolópapírral. Ide szorulnak majd bele az ágat. (egy nagy adag ragasztó segítségével persze)

Jött a nyugdíjas délelőtt. Fogtam az ágakat, szikét (ebből kettőt), egy kényelmes kerti széket, a legnyuggerebb, altatós zenéimet és leültem a fa tövébe, az árnyékba. Szépen vagdostam az ágakat, kopasztottam őket ezerrel. Bevallom baromira nyugtató. Ha épp felb@#nak melóhelyen, simán gyógyító hatása van. Kész. Megcsiszolgattam és méretre vágtam őket.

Fogtam a dobozt, a lécet és beleragasztottam az ágakat a megfelelő helyre. (bevallom azért elég passzésra nyirbáltam őket, így a ragasztó csak biztosíték gyanánt kellett.) A doboz fogas lesz a 'lubban, a léc pedig csak dísz az egyik polcra. Ezen kívül lesz még nagy-nagy ágas megoldás is, de arról majd legközelebb. Alig várom, hogy megmutassam egyben.