
Két dolog miatt örülök. Az első, nos, hogy ez az etap gyorsabban összejött. Reméltem, hogy azért rákapunk az ízére, mert hát valljuk be ez tökjó móka. Plusz valamiért úgy gondolom, hogy az ilyen bejegyzéseknél nyugodtan leírhatok mindenféle aktuális baromságot a hétköznapokból.
Jelenleg a legnagyobb bánatom, hogy egyszer csak úgy ébredtem, hogy kevesebb időm volt estig. Nem igazán értettem hogyan van ez és ráadásul a megfejtés is csak másnap érkezett. Reggel ittam egy bödön teát, ránéztem a sütőre, teljesen patent időben voltam. Kabát, sál (mert már ez is kell) kocsiba be, gyújtás és jött a csavar, a műszerfal szerint f@sz#n elkéstem úgy negyven perccel. Kezdtem is gyorsan meséket gyártani, orvosról, vérvételről, álmatlanságban szenvedő nyugdíjasokkal teli váróról, de leesett, aham, a szaros óraátállítás. Nem szeretem. Kevesebbet lehet fotózni, nem szárad a festék, nincsenek levelek, jobban csúszik a bor, szóval minden bajom van. (azért azt megjegyeztem már facebook-on is, hogy szégyen de ezek szerint a sütő okosabb nálam, viszont az kicsit vigasztal, hogy az autó meg ugyanolyan hülye mint én.) Nah, de nézzük miket küldtetek nekem: