Lámpát ágakból

Huhh, ez jó nagy szünet lett. Aki követ facebookon, az azért tudja, hogy élek, csinálom a dolgokat. Csak közben zenélgettünk erre-arra, a munkám is megvan még, papíroztam ezerrel stb. Nem is untatnálak Titeket ezzel. A lényeg, hogy erre az évre kitűztem magamnak azt, hogy az egyik életemet szép lassan átvezetem a másikba. A régi elmarad és egy hozzám sokkal jobban illő ösvényen lépkedek tovább. Jelentem, haladok, és egyre biztosabb vagyok. Alig várom, hogy rátok zúdítsam az egész hóbelevancot a Sörös kollégámmal karöltve. 

Szóval változás. Szerintem ez az, amitől az emberek a legjobban félnek. (Bevallom, nekem is nehézkes néha) Pedig úgy gondolom pont ez az, amitől az élet megy előre, és a jó irányba előre. Új környezet, új helyzetek, új feladatok, új tanulmányok. Nem beleülni és nem megalkuszni, és nem elfogadni ha nem az igazi.

Szóval változás, ahogy azt korábban írtam, a 'lubb változik. A háttérben azért ez zajlott, csendben. Csak én olyan gyerek vagyok, aki mindent összegyűjt előre. Gyertyát, szőnyeget, vázát, mindent. Megveszem a festéket a falra, a fára, kell a parketta is, és akkor egyszer csak bumm. Átváltozik minden, gyorsan, utálom a tökölést, vagy, ha valami hiányzik. Jelentem kész is vagyok, már csak a kanapé vár huzatra. Ezért első körben egy diy lámpát hoztam nektek. 

Baromira szeretem a lámpákat, a király dizájn lámpákat pedig különösen. Ki nem?! Nah, de ezek valamiért olyan böszme horror áron járnak kelnek a világban, hogy a magamfajta földi halandó abból házat vesz nem lámpát. A feladat adott, csináljunk lámpát és mivel tudjátok, hogy a fa az ultimate szerelmem, legyen ez a lámpa fából. Ehhez vételeztem (el) három mogyoró ágat, amiket szépen méretre vagdostam. Nem baj ha göcsörtös, meg ferde, sőt annál jobb.

Mivel ezt a három ágat csoportba fogjuk össze, bevagdostam őket. Nem túl passzésan, hogy tudjak majd állítgatni a szögeken ha szükséges.

A fákat megcsupaszítottam és megcsiszoltam szépen, de nem túlságosan, hogy olyan "rusztikus" legyen. Bár erre múlt hétvégén Laci barátom azt mondta: "Jó neked, hogy van egy ilyen szó, ha valamit nem akarsz megcsinálni igényesen, akkor csak annyit mondasz...hmm ez most rusztikus lesz". Persze ez így nem igaz és a Lacika hülye. Csak én így szeretem a fát. Ez nálam olyan mint a tejbegríz esete. Nem azért csomós mert lusta vagyok kevergetni, hanem mert imádom szétrágni a csomókat benne. Szóval natúr, csiszolt fánk van.

Jöhet az összefogatás. A lyukakat előfúrtam vékonyabb fúróval, nehogy szétrepegesse nekem a fámat mert akkor falnak megyek, fejjel. (itt jegyzem meg, hogy a szomszéd a teraszról valószínűleg nem értette, mit csinálok én két nagy ággal, egy állványos fényképezővel. Bálint átnyúl, fókuszál, belenéz, időzít, visszafog, kattan, b#meg nem jó a fókusz, repeat) Mehetnek bele a csavarok, alátét, anya. Külön kötöttem a három lábat, úgy sokkal jobban lehet állítgatni. A megfelelő pozícióban pedig jól megtéptem őket. 

Mivel, nem volt eléggé hosszú kábelem, kénytelen voltam toldani. Mert, ahogy mondtam, utálok várni. Majd kicserélem. A foglalatot nem túl elegáns módon, ámbár baromi kényelmesen gyors kötözővel rögzítettem mondván úgy sem látszik, meg hát amúgy sem szeretem bonyolítani amit nem kell.  

Kapott egy "fedőt", amire felcsavartam a burát. Kész. Mutatom a végeredményt és jövök a 'lubb többi részével.