Bútorgombot

Az egész úgy indult, hogy szerettem volna a Wind&Beer bútorokhoz, egyedi saját bútorgombokat gyártani, amik úgy passzolnak a cuccokhoz, elegánsak, de van bennük egy kis játék .(játék az kell, mindenhova, mindenbe, anélkül uncsi az élet, minden értelmes élőlény játszik kortól függetlenül, csak az ember olyan nyomi, hogy "én már felnőttem" címszóval valamiért kitörli ezt a mindennapokból) Megmondom őszintén, ezeket a fehér meg mindenféle kerámia gombokat nem szeretem. Nem igazán tudom megmagyarázni, csak nem.

Aztán jött Orsi, aki rákattant a betonra. Még májusban, az első alkotós hétvégén jött elő, hogy öntsünk beton tárgyakat, mert az marháuljó. Attól függetlenül, hogy mindenki rápörgött a dologra,  ebből persze nem lett semmi, a bor fogyott, a sztorik kerültek elő, de a beton a zsákban maradt.

Aztán pár hónapra rá Orsi bizony gyártott beton bútorgombokat , Erikának az egyik szekrényhez. Nah, és akkor én itt mondtam, hogy nekem betongomb kell, de ennél Bálintosabb. Szóval ezek a gombok DASH inspirálta, Bálint kicsit a saját képére formálta bútorgombok lettek. 

Liebster award, avagy Cameron Díjaz

Liebster díjat kaptam idén is. Hát ki ne szeretne díjat kapni?! Mindig nagy öröm, ha az ember dolgait más is értékeli, vagy fontosnak, szórakoztatónak találja. A liebster király, mert csomó új érdekes blogot ismerhet meg az ember, dehát végülis ez is az egésznek a lényege és ez az, amiért ebben az évben is tovább adom, én is.

 

A szabályokról röviden:

• bloggerek adják egymásnak,
• a lánclevelekhez hasonló módon terjed:  ha valaki megkapja, továbbadja 5-10 másik kezdő bloggernek,
• senki sem kötelez arra, hogy továbbadd a jelölést, de miért is szakítaná meg az ember a sort, hiszen díjat kapni mindenki szeret,

• Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!
• Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!
• Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!
• Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!

Wind&Beer workshop

Augusztus 6-án Az AsztaLom műhelyében jártam, Gödöllőn és habár Erikával már többször találkoztam, a műhellyel ez volt az első élményem. Pont olyan, mint ahogy képzeltem. Otthonos, barátságos, Erikás, minden sarokban valami apró kincs, csoda bútorok, tapogatnivaló mindenhol. Nekem van egy olyan fura szokásom, hogy még meg sem nézem rendesen a dolgokat de már nyúlok is hozzá, hogy érezzem milyen a felülete és hát itt annyi szép felület van. 

Felfele persze kalandos volt.

Ombre fal festése

Egy ideje rá vagyok kattanva az ombre falakra és bútorokra. Ha nem viszik túlzásba, és megfelelő berendezéssel párosítják kimondottan fel tudják dobni a teret. Részemről jobban preferálom, amikor egy, hangsúlyos falrészen alkalmazzák, nem pedig egy egész szobán.

Az ombre franciául árnyékot, árnyalást jelent. Tehát a lényeg, hogy a fal sötétből világos (vagy fordítva) árnyalatba vált, éles határvonalak nélkül, összemosva. 

Egy kis kézügyességgel saját magunk is könnyedén megcsinálhatjuk, pláne, hogy a festők többsége élből visszadobja az ilyen melót. Hoztam egy egyszerű leírást a vállalkozó kedvűeknek.

Fa öregítése egyszerűen

Ezer egy mód van fát öregíteni. Lehet festegetni, bemosni, antikolni, koptatni, égetni és még kitudja mit. Nekem pl. lassan egy éve kint áll két natúr tuskóm a ház mellett, esőben, hóban napsütésben. Asztalkák lesznek majd belőlük, csak "öregítem" őket még egy kicsit. Ezt végül is mondhatjuk lassú módszernek, de hát kinek mi. 

Mutatok gyorsan és röviden egy sokkal egyszerűbbet. Nem kell hozzá más csak ecet, és valamilyen vas szerkezet.

Egy kis Hazai Provence!

A múltkori bejegyzésben említettem, hogy júniusban két hetet töltöttem Kapolcson, az akkor még épülő Hazai Provence vendégházban. Korábban is figyelemmel kísértem az építkezés alakulását az interneten, az ott eltöltött idő pedig még kíváncsibbá tett a végeredménnyel kapcsolatban. Jelentem elkészült és megnyitotta kapuit. Tegnap Barbi nyílt napot tartott, így nem volt kérdés, hogy meló után az irányt a Művölgy felé veszem. 

Gép már reggel a tatyóban volt, kifelé, menet közben cseréltem a pólót, a cipőt pedig a kocsiban lerúgtam mert rohadás meleg volt. Új InFlames album be, hangerő fel, 20 perc és már ott is voltam az ismerős udvaron. Amikor mi Dittával ott rihegtünk-röhögtünk még igazi őskáosz állapotok voltak. Ehhez képest most minden rendezett, az apró részletek a helyükön. (nah jó a fürdő dézsára még várni kell, pedig arra különösen kíváncsi vagyok) Barbi mosolyog, egy álom vált valóra.

Minden tiszteletem az Övé, hogy ezt így, itt, ennyi idő alatt, ennyi kreativitással és energiával létrehozta. Beszéljenek helyettem a képek, aki pedig kedvet kapott látogasson el ide. A környék gyönyörű, a ház különleges, a Balaton közel. Bejelentkezni ide, napi információért pedig ide kattintsatok. 

A skandináv lakás 10 ismérve

Imádom a skandináv lakberendezést és építészetet. Volt szerencsém egy rövidebb időt eltölteni északon és hát imádat. Összeségében: világos terek, nagy ablakok (azt a néha nagyon kevés fényt, be kell engedni), letisztultság, természetes anyagok és funkció. 

 

Minden a változásról szól!

Az évzáró bejegyzésben említettem, hogy terveim vannak. Habár nem hiszek az ilyen szilveszteri fogadalmakban, meg  a lencse zabálásban, idén titokban megígértem magamnak, hogy ha nem lépek valamerre, akkor beszari szar, szemét alak vagyok. Léptem. Nem mondom, hogy könnyű szülés volt, de léptem. A környezetem tele van emberekkel, akik hónapok, akár évek óta nem találnak rendes munkát. Én pedig fogom és eldobom a "kényelmes" állásom, egy multinál, csak, hogy, beleugorjak a bizonytalanba és haladjak a klisé mentén: "éld az álmaidat". Mert ugyan kényelmes volt, és rutin, de nem én voltam, nem voltam boldog, nem szerettem magamat ott. Nem kívánom a bejegyzést hangzatos napi bölcsességekkel kitölteni, de basszus, ennyivel tartozunk magunknak. Annyi van, hogy szeptember végével az alkalmazotti létnek vége és átveszi a helyét a szintén nehéz de reményeim szerint sokkal szerethetőbb és a lélekre ezáltal pedig a testre is ezerszer egészségesebb önállóság. Hiszek abban, hogy az élet a folyamatos változásról szól. Ezért teljesen normálisnak tartom, hogy minden más is változik velem együtt. A lakás, a ruhák, a 'lubb vagy jelen esetben a blog is. 

Két hét a Művészetek Völgyében, Kapolcson!

Akik követnek Facebookon, már tudják, hogy a júniusom eddig többnyire egy dolog körül forgott. Fotóztam.

Úgy kezdődött az egész, hogy Ditta (Otthonkommandó) megkeresett (igazából a pesti éjszakában találkoztunk, random, az egyik koncertünk alkalmával, de ilyet mégsem írhatok) és említette, hogy könyvet ír, érdekes lehet-e nekem fotózás, ha igen miért, és amúgy is küldjek portfóliót ide és ide és meglátjuk. Hát hogy a francba ne lenne érdekes (ott nem így mondtam, persze). Szóval Bálint, képek elküld, vár, majd pedig örül. Cégnél két hét szabi, szerettek nagyon. De ez nem az a helyzet, amikor ilyesmi eltántorít. Irány Kapolcs (egy pár zoknival, igen, de hát nyár van)!

Ládát akartam én mindig is

Nah. Tudni kell, hogy mindig akartam egy király ágyneműs ládát. Egy ideje kerestem, lestem mindenmerre, de vagy túl drága volt, vagy olyan nyomi mindegyik. Szóval nem lett. Aztán pár hete jött a telefon, "van egy ládám, ugyan kicsit odavan, de meg kéne menteni, sajnálnám ha csak úgy szétrohadna, mert amúgy szép". Mivel a kocsimon a bemeneti nyílások kicsik, (bár amíg a Lacsika befér rajtuk, nagy gond nincsen) de legalábbis nem túl praktikusak, ezért utánfutót csatoltam és elviharzottam megnézni a ládát.

Annak ellenére, hogy tényleg meg volt rottyanva, instant szerelem. Gyönyörűséges! Kovácsoltvas szegek, vasalatok és a kulcs is megvan. Jeah.

Az utánfutóm az úgy néz ki, hogy azon aztán nincsen hátsó lenyíló ajtó, meg ilyen cullangok. Oda bizony fel kell emelni a cuccot. Ez a láda meg ba#zom nehéz volt. Esküszöm. Nagy nehezen felszenvedtük, a célállomáson pedig nagy nehezen leszenvedtük. Még meg is jegyeztem, hogy "látod ezekben a régi bútorokban még volt anyag, jó kis tölgy láda, háháá". Aztán amikor otthon kinyitottam, kiderült, hogy televan vaslemezekkel az egész. Good job Bálint. Végül is anyag volt benne nah, nem tévedtem nagyot.