Kis szekrény + gyümölcsös láda

Nah...hát jó régen volt, hogy írtam. Ezer egy dolgom volt, pl zenekarosdit játszottunk (persze ez reklám, akit érdekel ITT lesse meg), ezen kívül idén szeretnék egy önálló kiállítást is tető alá hozni, szóval festettem, fotóztam, dolgoztam, itt a jó idő, kirándultam. De nem mentegetőzők biztosan lesz még ilyen:). Múlt héten viszont egyik kedves ismerősöm azt mondta: "folytasd b#szki és ez parancs!". Katona ugyan én már nem voltam, de azt még én is tudom, hogy a parancsot nem basszuk meg, mert szaporodik.

A bejegyzés tárgya egy rozzant kis szekrényke (éjjeli szekrény, gondolom én, de nekem ahhoz túl nagy), amit Szikra haverom próbált meg kidobni (ostoba). Én meg persze elbugáztam és nekiláttam.

Elég ramaty állapotban volt. Valami fura barna festékkel volt lekenve, azzal a 10 év múlva is ragadós fajtával. (a továbbiakban csak takony) A talp része leszakadt, a fogantyú letörött, de mi az ilyet szeretjük, van vele meló bőven.

Essünk neki. Első körben lecsiszoltam a taknyot a róla. De csak annyira, hogy az alatta lévő lakkot fel-fel sértsem és megérdesítsem. Jól jön még a fehér alatt. 

A talpat ragasztóval visszaragasztottam, majd nehéznek nem mondható súlyokat pakoltam rá egy kevés kis időre...aztán rájöttem, hogy ha simán a talpára állítom, a szekrény maga nehezebb mint amit én ráaggattam. Próbálkozik az ember na. 

Jöhet a festés, természetesen fehér legyen. Sok-sok réteget kapott, hogy legyen miből gazdálkodni a visszacsiszolás során. Szigorúan kézzel finoman, ahogy szoktuk.

Az egyik fogantyú élből hiányzott, a másik félbe volt törve. Csere. Fogtam két régi snassz fenyőgombot, lecsiszoltam a taknyot és lekentem egy adag feketével, egy kevés barnás lazúrral.

A bútor elejét el akartam választani a szekrény többi részétől, valami speckóbb megoldással.

Az ajtó is kapott egy kevés fehéret, visszacsiszoltam. Kapott egy kevés feketét, visszacsiszoltam. Kapott egy kevés barna lazúrt, visszacsiszoltam. A végeredmény szerintem állat.

Jöhet a fiók. Ez a (fél)gomb, számomra érthetetlen módon, ragasztva volt. Nem pöcsöltem nagyon vele, úgyis be akartam borítani. Lefűrészeltem.

Beborítani. Itt jöttek a képbe a gyümölcsös ládák. Imádom őket. Egy két darabon nagyon vagány feliratok vannak, egy ilyet mindenképpen akartam magamnak a szekrényre. Feldaraboltam a ládát, majd a megfelelő darabokat a fiók lapjára ragasztottam. Itt azért már komolyabb nehezéket használtam (agyon lehet vele dobni egy lovat, vagyis nem, mert túl nehéz ahhoz, hogy egy vágtázó ló után dobjam.) és egy egész estére alatta hagytam. A réseket kitöltöttem tapasszal. A kilógó részeket levágtam és összecsiszoltam a fiókkal, meg egymással.

Ez fasza, de még mindig nem olyan, mint amiben már 50 éve rohadnak a banánok. Ezen festéssel segítettünk. Egy kevés barna lazúr, egy kevés fekete visszatörölve, csiszolás, a végén pedig egy vékony réteg lakk beledörgölve a fába. Luk a közepére és fogantyú fel.

Késznek nyilvánítottam és bepakoltam a helyére, a 'lubb megfelelő helyére. Kinek, hogy tetszik?