A bolha- vagy lomispiac a magamfajta embernek kész Kánaán. Időben érkezni, mindent gyorsan, de alaposan átnézni, meglátni a tömérdek szemét között a kincseket. Alkudozni egy keveset (jobb esetben), majd otthon tisztogatni, nekiesni az új szerzeményeknek. Felbecsülhetetlen.
A blog címéhez híven ezt a kis asztalkát egy ilyen helyen gyűjtöttem be magamnak, eléggé barátságos áron.
Nem tudom, hányan ismeritek a devecseri piacot. Eléggé híres vagy inkább hírhedt a dolog. Anno még a városban, az udvarokon (ezt úgy kell elképzelni, hogy tíz házból kilenc, használt cikk kereskedés volt) álltak halmokban az innen-onnan összeguberált portékák. Ezt pár éve a város vezetősége ezt megelégelte (hozzáteszem teljesen jogosan) és kipaterolta az egészet a településtől pár kilométerre található laktanyák területére. Ez azt jelenti, hogy nagy, nagyon nagy, nagyon sok cuccal. Gyakorlatilag mindent talál az ember, a velociraptor szemgolyón át a halott orosz katonáig mindent. Fel van kapva, és ez sajnos az áraknak nem tesz jót. Nekem ezzel a tölgy asztallal szerencsém volt, az árus vevő volt (hehe) egy jelentősebb árcsökkentésre. Én beleszerettem, hoztam. Király.
Szerkezetileg patika állapotban volt, csak egy új köntösre volt szüksége. Ehhez első körben megszabadítottam a lakktól. Géppel lekaptam a lényeget a végén már csak simára simogattam kézzel.
Szokásos portalanítás, zsírtalanítás és jöhet egy réteg matt fekete, vékonyan, ronggyal dörgölve. Ez megvan, a feketét visszacsiszoltam, de csak annyira hogy kialakuljon egy füstös felület, jól kirajzolódó faerezettel.
Szíp! Jöhet a lazúr. Valamiért a dió lazúrt kedvelem, eléggé, olyan nagyon módon, tehát ezzel kentem le két rétegben. Ha engem kérdeztek én a vízbázisú dolgokra esküszöm, pl. mert utálok várni a száradásra (pláne ilyen időben), plusz valamiért más lesz a felület, a fa jobban beszívja. De ki erre esküszik, ki pedig arra. Száradás után kapott egy kevés matt lakkot, szintén ronggyal dörgölve.
A lábak fehérek, szintén vízbázisú zománccal, ezért is valaki biztos levágná a kezem, de nekem bevált, szeretem. Antikolás, egy réteg matt lakk, ronggyal és kész is. Az asztalka keresi gazdáját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése