Négy hét és Karácsuka!

Minden évben ugyan az, hogy még van időm, Bálint ráér, b#szom messze van még az. Aztán meg ott vagyok, hogy jééézusom pár hét és kómába kell kajálnom magam. Bevallom, kicsit sem bánom, hogy a november mindig ilyen rövid, mert imádom a Karácsukát (ez az OC rajongásnak tudható be, nem hiszem, hogy már kinövöm). A készülődést, díszítgetést, ajándék gyártást, csomagolást, a karácsonyi zenéket, a forralt bort, a vásárt, a családot (akik már megszokták, hogy engem nem érdemes ilyenkor végeláthatatlan családtúrára rángatni, mert annak csak morcogás a vége. Üljünk le szépen egy helyre és legyünk együtt.) és még sorolhatnám. A készülődést tehát már elkezdtem. A lakás kezd átváltozni, kerülnek elő a díszek, plusz a fűnyírót megcseréltem a hómaróval, hátha idén végre fehér karácsuka lesz. Nem maradhat ki a koszorú, és természetesen a naptár sem, ezeket szeretném most megmutatni Nektek. Mielőtt valaki betámad, hangsúlyozom, hogy nem találtam fel újra a kereket, én is gyűjtöm az inspirációt mindenhonnan. Ez szimplán egy verzió, ahogy a Nem mind lom csinálja az ellesett ötleteket.

Koszorú. Megmondom őszintén nálam ez nehéz kérdés, kell, mert imádom a hagyományt és a gyertyákat, de nagyon kényes vagyok a mindenféle díszes, csicsás fajtákra. Az egyszerű dolgokat szeretem, idén pedig kimondottan egyszerű lett. Kimentem az udvarra és metszettem a Ruinsról pár ágat. Erről azt kell tudni, hogy ez futja be a "lubbot. Lacsika haverommal a The Ruins című film után szabadon, az egész növényt így neveztük el (tudom, ennek semmi értelme). Mivel néhány átborozott este után határozottan beszélni hallottuk a leveleket, teljesen logikusnak tűnt a dolog.

Szóval fogtam az ágakat és elkezdtem belőlük koszorút "fonni". Az öreglányok a faluban valószínűleg megpusztulnának a röhögéstől ha látnák, majd 5 perc munka után hozzám vágnának egy perfekt kosarat, hogy "ez fiam, ez fonás". De megmondom őszintén nem érdekel, mert nekem baromira tetszik. 

Jah. Ez ennyi, ez kész is, majd megmutatom egyben. Jöhet a naptár. (különösen vonzódom az adventi naptárak iránt, a baj csak annyi, hogy ezeket én általában két nap alatt kinyitogatom, kíváncsi gyerek vagyok) Nem bonyolultabb, csak szöszölősebb. Fogtam egy sima fenyő lapot, kicsit összekarmolgattam majd szivaccsal festettem rá pár réteget, közben néha visszacsiszoltam, legyen ahol vastagabb a festék. Miért szivacs? Ha azt akarom hogy nagyon vékony, lazúrszerű felületet kapjak mindig ezt használom. Erre tökéletes.

Szegeltem rá madzagokat, csinos kis csipeszekkel. Csomagolópapírból kis tasakokat gyártottam. A két szélét simán behajtottam és megtűztem, a számokat pedig olajpasztellel ráfirkáltam. Hogy mit rejtenek a kis csomagok természetesen nem árulhatom el, hiszen meglepetés lesz Bogyónak. 

Készen is vagyunk! Jöhet ez a huszonnégy nap, várom. Kellemes készülődést Nektek is! :)