2015. december 10., csütörtök

Advent van nálam is! (Beton gyertyatartóval)

Idén valahogy elcsúsztam. Imádom az adventet, várom a karácsukát nagyon is. De idén valahogy, nem jött az a szokásos érzés ami pl. tavaly. A "koszorút" persze megcsináltam, meg gyújtogattam is, de a bejegyzés sem akart jönni és a karácsukával sem álltam sehogy még. De aztán tegnapelőtt, mint az olajozott villám berobbant. Fogtam egy cetlit (ahogy szoktam) felírtam a neveket, agyaltam, kinek mit. mennyit. húdef@sza ötlet stb. Nah, de a lényeg most a "koszorún" van, mert továbbra sem vagyok hajlandó hagyományos minden kütymüttyel teleragasztott koszorúkkal foglalkozni, az nekem még valahogy mindig nem. 

Első körben arra gondoltam, fogom az adventi réz gyertyatartóm és kész is az egész, mehet az advent a francba.


De persze ez túl "olcsó" megoldás lett volna részemről, meg amúgy is beton lázban égek szóval arra jutottam ide bizony beton kell. A garázsban készült képekért elnézést kérek, nem volt nálam gép csak telefon. Ilyenkor hidegben meg már utálok ki-be rohangálni. Szóval maradt ez. A lényeg, hogy fogtam pár itthon fellelhető öntőformát. Igen az egyik egy bögre, imádom a bögréket, de ez Kitekatos...extraként szánták a ropogtatni valóhoz...nem tudom melyik nagyeszűnek jutott eszébe ezt legyártani. Lényeg a lényeg ezt nem sajnáltam nah. Aztán volt két műanyag vödröm és egy bambusz rudam (Lacsika cimborám felhördülne ha látná, mert a szokásos helovín partin ez volt a mikrofonunk, és mint olyan, ezáltal felbecsülhetetlen eszmei értéke van volt) Szóval vannak a formák, kevertem egy adag betont és megtöltöttem őket. Nyomkodtam bele mécseseket a lukaknak, aztán tettem rá nehezéket mert mindig felúsztak a beton tetejére. 



Kell azért neki pár nap száradás. Lefejtegettem a műanyagot, kis kalapáccsal letörögettem a bögrét (itt még semmi probléma nem volt) a bambuszt pedig első körben félbevágtam, aztán ebből kiindulva hosszában kis szeletekre nyestem.  A mécseseket kikotortam és akkor itt jött a baj, a bögrés példány egyszer csak azt mondta "bassz#d meg én letörök" és akkor letörött a teteje. Én nézegettem egy darabig és úgy döntöttem "bassz#d meg te, akkor is gyertyatartó leszel".




Aztán másnap olyat tettem, amit még talán sosem, bementem a hobbiboltba akril festékért. Nézelődtem egy pár percet, összeszedtem egykét cuccot, leányzó beüti, nyúlok a zsebemhez, háhh, nincs nálam pénztárca. Hmm, néztem rá, próbálkoztam egy hagyományos "itt maradok mosogatni" poénnal (nem mosolygott), aztán kénytelen voltam bepattani a kocsiba (jogsi nélkül) haza, vissza, kifizet, haza. Vettem csontszínt és aranyt, meg szalagot (meg minden szart de az most más kérdés). szóval festettem őket, az aljukat, a kis skalpoltnak meg a tetejét. Ha már volt ilyen festékem gondoltam csinálok egy dunsztos üveg díszt is. Lyuk a tetőre, lefestve, ez ennyi.







Kötöttem szalagot, még is csak karácsuka lesz. A bambuszt festést után kicsit megkoptattam, mert hát itt nálunk a faluban csak egy dolgot nem szeretünk koptatni és az a papucsunk, ezért mindig füvön megyünk vele. A többinek sosem árt. Mindenhova mécses, kevés gömbös megoldás, égők. Ennyi. A bandatagok remélem kiszúrják az apróságokat, örök hálám;)











1 megjegyzés: