Könyvespolc (krétafesték házilag)

Két dolgot el kell mondanom az elején. Mikor elindítottam a facebook oldalam, az egyik kedves olvasóm felhívta a figyelmem az Annie Sloan festékekre. (köszönöm Andi!) Utánajártam én ezeknek a kencéknek és arra jutottam, hogy nekem ilyet vennem kell. (Plusz, hogy valamit eddig marha rosszul csináltam, mert nem futottam össze ezzel a névvel.) Elhatároztam, hogy kiolvasom az internetet a témában. Persze rájöttem, ez a nőszemély annyira menő, hogy ez lehetetlen. Tele van a net. 

Andi is említette és én is láttam, hogy viszonylag az eredetivel megegyező festéket, létre lehet hozni házilag is. Elhatároztam, hogy a nagy bevásárlás előtt azért én ezzel megpróbálkoznék. Itt jön a képbe a másik dolog. Tudjátok, hogy imádom a fát. DE. A natúr fenyőtől egyszerűen kiráz a hideg. Nem tudom miért, nem tudom megmagyarázni, de rühellem. Ezen oknál fogva volt száműzve a környezetemből ez az amúgy teljesen átlagos kis könyvespolc. Nagyon f@sza, két legyet egy csapásra! Húztam mosolyra a szám a bajszom alatt.

Első körben szedjük szét, csiszoljuk le a lakkot róla. Az eredeti festékkel elvileg ilyet sem kell, mert azt kenhetjük lakkra, falra, szövetre, tengerre, Holdra egyszóval bárhova (baromi szimpatikus, remélem tényleg így van). De én amúgy is egy sötétebb alapot akartam a fának, lakkra meg mégsem festek lazúrt, maradi vagyok. Szóval szétkaptam és lecsiszoltam.

Elviekben én egy nagyon szép sötét barna lazúrt vettem. Gyakorlatilag felkenve ez egy narancssárgás, vörös rusnya valami lett. Nem tetszik, nem ilyet akartam. (ezt a festéket sem vesszük többet) Mondanám, hogy leszarom, elfogy, de nem fog. Nah, végül is kísérletezünk, arra meg jó lesz. 

Gyaaa, végre festék. A neten lévő receptek többnyire hasonlítanak egymásra, olyan nagy variálás nincsen. Kiválasztottam egy gyakori képletet, de persze ezt sem vettem szentírásnak. Így szólt az ukáz: fugázó por 2 egység, akril festék 1 egység, víz, keverés. Nah, én sima akril helyett, színezőt használtam, ehhez adtam fehér akrilt. Intenzívebb picit. Mondjuk nekem az állaga is krémesebb lett, mint amiket képeken láttam, de sebaj. Mostanában van egy szín, ami nagy szerelmemé vált. Ez a fura halvány mentás kékes valami. Nem tudom mi a szakszerű megnevezése. Nekem valamiért olyan "kalóz kék". Úgy  képzelem, amikor a szőrös, löncsös tengerbanditák hazatérnek a marha stílusos búvóhelyeikre, az aktuális asszonyaik, ilyen bútorokra teszik le az ajándékba kapott nyakláncokat a nagy hancúr előtt. Szóval kevergettem, fugázó, egy kis kék, víz, kevés zöld, kész. Utána lekentem a lapokat két rétegben. Amit el tudok mondani, hogy a felület fura lett, marha rücskös, porhanyós, elnagyolt.

Megcsiszoltam és összeraktam. Nagyon poroz, dolgozik a fugázó rendes. A végén egy ronggyal lakkot dörgöltem bele, hogy fixáljam. Tudom nyomi megoldás, de nekem már korábban is bevált.

Akartam valami apró, egyszerű részletet, ami kicsit feldobja a polcot, amitől romantikusabb lesz. Tudjátok mikor az asszony várja a kalózt az erkélyen, zúg a kék tenger, a fehér lepleket mozgatja a szél. (nem tudom mi velem, talán a nyár) Azt találtam ki, hogy van pontosan kettő darab régi fogantyúm, ami jól mutatna a polc oldalán, csak úgy funkció nélkül. Még pár átalakított ládáról maradtak meg, tetszenek. Rozsdátlanítottam, megdörzsöltem, majd azért egy kevés kis kékkel összemaszatoltam őket és felcsavaroztam a polc oldalára. 

Konklúzió:

-Ha ugyanezt egy kezeletlen vagy öreg fán csinálom, szerintem az eredmény sokkal jobb lesz. Ez a porózus valami jobban beleül, jobban kenődik, szebb lesz. Legközelebb kipróbálom. 

-Baromi élvezetes használni, remekül reagál a csiszolásra. Ennek függvényében az eredeti festéktől csodát várok.

-Egyértelműen kitöltöm azt a rendelős táblázatot. Kell!