Imádom az erdőt, sok időt töltök el ott, akár futva, akár sétálgatva, egyedül, vagy barátokkal. Amit megtehetek, azt próbálom megtenni a természetünk védelme érdekében. Igyekszem dolgokat becsempészni az erdőből a mindennapokba. Egy követ, vagy növényt, vagy most épp ezt fenyő darabot. Fan vagyok na.
Egyik random bóklászás közepette kitaláltam, hogy az új fürdőbe mennyire király lenne egy öreg, korhadt fa, mint törölköző tartó. Hála a jó istennek, hogy a hegyi troll Szikra barátom velem volt, mert bizony ez a fa körülbelül csak négyszer volt nagyobb, mint amit végül haza is hoztam. Szóval mentünk mendegéltünk, lestem az erdőt, hogy mégis melyik földön heverő példány lenne patent. Kiszúrtam egy szép szál darabot, amit az említett úriember végül nagy ordítást követően kettérottyantott. Esküszöm így volt. Haza persze nem hozta nekem, az rám hárult.
Jó pudvás egy fa volt. Ezért egy eléggé kemény rovarirtási procedúra következett, hogy a lakásban lévő többi fát azért ne kajálják széjjel ha ez már elfogyott. Szóval kentem, fecskendeztem, pihentettem, szárítottam, kentem, gumikesztyű, maszk. Majd durván egy hónap után úgy döntöttem, lassan a Marson több életet találnak mint ebben a fában. Az össze-vissza ágakat megnyirbáltam, magát a fát pedig jó alaposan megcsiszoltam.
Gyönyörű. Említettem már, hogy imádom a fát? Gyors portalanítás, és egy laza réteg lakk.
Mehet a helyére. Nekem nagyon tetszik. Tudom ez így nem fair. Ígérem, még egy rövidet írok a plexiről és megmutatom egyben az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése