Olvasói munkák II.

Két dolog miatt örülök. Az első, nos, hogy ez az etap  gyorsabban összejött. Reméltem, hogy azért rákapunk az ízére, mert hát valljuk be ez tökjó móka. Plusz valamiért úgy gondolom, hogy az ilyen bejegyzéseknél nyugodtan leírhatok mindenféle aktuális baromságot a hétköznapokból. 

Jelenleg a legnagyobb bánatom, hogy egyszer csak úgy ébredtem, hogy kevesebb időm volt estig. Nem igazán értettem hogyan van ez és ráadásul a megfejtés is csak másnap érkezett. Reggel ittam egy bödön teát, ránéztem a sütőre, teljesen patent időben voltam. Kabát, sál (mert már ez is kell) kocsiba be, gyújtás és jött a csavar, a műszerfal szerint f@sz#n elkéstem úgy negyven perccel. Kezdtem is gyorsan meséket gyártani, orvosról, vérvételről, álmatlanságban szenvedő nyugdíjasokkal teli váróról, de leesett, aham, a szaros óraátállítás. Nem szeretem. Kevesebbet lehet fotózni, nem szárad a festék, nincsenek levelek, jobban csúszik a bor, szóval minden bajom van. (azért azt megjegyeztem már facebook-on is, hogy szégyen de ezek szerint a sütő okosabb nálam, viszont az kicsit vigasztal, hogy az autó meg ugyanolyan hülye mint én.) Nah, de nézzük miket küldtetek nekem:

Rémszarvas (stencil, csapó kettő)

Az a helyzet, hogy deszkatúltengés lépett fel a blogon. Azt hiszem ezek után egy darabig hanyagolom a hasonló dolgokat, kezdek kicsit belekattanni. De a lényeg, hogy újabb stencilem van! Az egész úgy kezdődött, hogy Eni (A Kreatív kert kreatív otthon bloggere. Nézzetek be hozzá, érdemes! Csodaszép kert, csodaszép otthon) küldött nekem egy képet, amin egy fehér szarvas volt deszkákra festve. Kegyetlenül tetszett a dolog, nem csak az állat hanem a háttér miatt is. Igazándiból tudom, hogy a szarvas lejárt téma, pár éve volt divat, de az ilyesmi engem soha nem érdekelt. Akkor nem kellett, most pedig nagyon is. 

Szóval többször előjött a dolog, pörögtem rajta néhányszor, mígnem egyszer csak, Ditta a Decor laborból felhívta a figyelmemet, hogy a téli kollekciójukban bizony szerepel szarvasfej. Hááhh, Wunderschön!  Persze, hogy éltem a lehetőséggel. Kapóra jött, hogy a hétvégét a közelben töltötték és egyéb okból kifolyólag kicsiny falunkba is ellátogattak, így a postázgatást megúszhatjuk. Sajnos én még javában az erdőben bóklásztam (később sikeresen szét is áztam), amikor Ők erre fele jártak, ezért nem személyesen vettem át a stencilt, így a részemről tervezett beinvitálás, teázás kimaradt, de igyekszem pótolni. Stencil a kezemben. Essünk neki!

Ágynak a vége

Bevallom régóta húztam az ágyvég kérdést. Biztos vagyok benne, hogy páran ismeritek a problémát, hogy hiába vannak párna hegyek vagy egymáson, keresztben alvás, az ember óhatatlanul is "összefejezi" a falat, ha az ágynak nincsen meg a vége, mármint a fal felől. A másik az ne is legyen mert szeretek lelógva aludni. Az meg nem szép, nem a lelógva alvás hanem az összefejezett fal. Bármennyire is szeretek falat festeni a havonta mázolást azért én is kihagynám.

Szóval jött egy pár hónapos halogatás, bújtam a netet inspirálódás céljából. Találtam is jobbnál jobb ötleteket, régi ajtó, deszkák, raklapok, mindenféle.

A háló elég minimál, nem akartam túlcifrázni a dolgot, plusz kedvelem az elnagyolt dolgokat, ezért deszkák, vagyis különböző méretű darabok.

Láda közkívánatra

Az úgy volt, hogy ebből a ládikóból nem terveztem bejegyzést írni, de mivel többen kértétek, természetesen meggondoltam magam. (Könnyen rá lehet venni ilyesmire, azt hiszem)

A baj mindösszesen annyi, hogy az eredeti tervnek megfelelően elég hanyagul fotóztam  a dolgokat, így egykét lépés biza kimaradt. De majd megpróbálom szöveggel pótolni a sztoriban tátongó fekete lyukakat. Hátha az is megfelel.

Fotóháttér avagy próbáljunk meg stencillel festeni

Bevallom, amikor ez a stencil mánia beindult, én már tudtam, hogy nekem ilyen kell. Végig egy gyönyörű mintás komód lebegett a szemem előtt, ami szép, egyedi, központi bútor lehet, de beolvad a környezetébe. Szóval agyban ez nekem már nagyon megvolt. Rá tudok pörögni a dolgokra na.

A stencil megérkezett, a komód előkészítve, de mielőtt belevágnék, gondoltam azért kipróbálom kicsiben a dolgot. Még akkor is ha halál egyszerűnek a tűnik. Pedig nem, vagyis de, ha tudod mit hogyan. Fotóhátterem még nem volt, de gondoltam néha jól jön az embernek. (Ha pl. le akar fotózni egy tál málnát ugye) Legyen fotóháttér! Oké Bálint!

Olvasói munkák I.

Pár éve azt figyeltem meg, hogy az augusztus mindig baromi zsúfolt. Ilyenkor szarik be a kocsi. A fű valamiért jobban nő mint szokott. Tele van szülinappal. Mindenki érzi hogy hujjuj vége a nyárnak, ezért az összes szerencsétlen percet ki kell használni. Ott van a huszadika, amikor a háziállatok nagy örömére, a valamire való városokban felrobbantjuk az eget. Plusz érezzük, hogy azért szabira is el kéne menni, mert telik az a bizonyos nemi szerv. Nos, hát ez az augusztus még zsúfoltabb volt mint szokott. Volt egy esküvőnk, ahol a bátyám kimondta az igent, mi pedig letáncoltuk a lábunkat. Megszületett a keresztlányom, Emili, ami fantasztikus érzés. (Természetesen már tervezgetem a világ legjobb kunyijának megépítését) Kevésbé vidáman induló történet, hogy egy gyerekkori barátom kobakjában daganatot találtak, ami bevallom, jó pár álmatlan éjszakát okozott nekem. De úgy néz ki, annak ellenére, hogy hithű ateista vagyok, imáim meghallgattattak és minden úgy lesz, ahogy az fair. 

Szóval vannak ezek a zsúfolt napok. Ilyenkor este bezuhanok az ágyba, laptop az ölbe (tudom nem egészséges) és álomba böngészem magam. Mindig hangoztatom milyen fontos az inspiráció, hogy a kreativitás  nagyon sok esetben egy ellesett ötlet saját képünkre formálása, megfelelő helyen és időben. Ezért jött az ihlet, hogy amíg én csiszolgatok, lessük meg Ti mit bütyköltök otthon. Bevallom, kicsit elszámítottam magam. Tudom, hogy nagyon sokan vagytok, de valamiért kevesebben szeretnétek ezt megmutatni, mint én azt gondoltam. De, ahogy a cím is mutatja ezt nem egyszeri megmozdulásnak terveztem. Hátha megjön a kedvetek:)

Ágak mindenhol!

Imádom az ágas bogas megoldásokat, jó pár ötletet összevadásztam már a neten a témában. Ezen kívül, néhány éve volt szerencsém egy kiállítás keretein belül, egy rövid időt eltölteni Finnországban. Nah, ott láttam hasonlókat dögivel. Nagyon megfogott az emberek felfogása és hozzáállása, a természetközeliség, a természet tisztelete. Élvezik a modern technika és ezáltal az építészet minden előnyét de az otthonaikat telecsempészik kinti cuccokkal. Olyan érzésem volt, hogy bent is kint vagyok. (és itt most nem a bazi hidegre gondolok) Az új 'lubba mindenképpen akartam pakolni ebből felfogásból. Plusz, a natúr ágak baromira passzolnak a hubbabubbazöldhöz, a fehéres, krémes színvilághoz és az ipari kiegészítőkhöz.

Díjat kapni jó!

Márpedig én azt mondom díjat kapni minden esetben jó és megtisztelő dolog. Éppen ezért dobta fel a napomat rettenetesen amikor a Kreatív kert - kreatív otthon szerzője Eni, megajándékozott egy ilyen kitüntetéssel. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy korábban már Lady Berry konyhája szintén a kedvencei közé sorolt, aminek nagyon örültem. Viszont valamilyen oknál fogva akkor elsiklottam a válasz fölött, és bevallom nem is nagyon értettem a szabályokat. (Elnézésed kérem Alexandra) Ezért ez a bejegyzés most kicsit mindkettőtöknek szól. 

"Festékestubusmèszárszék"

"Festékestubusmészárszék", mondta Mónika erre a szerencsétlen fadarabra. Igaza volt. Mintha kegyetlen kiscsoportos gyerekek, sorra fogták volna az olajfestékes tubusokat, és pár izmosabb csapással, röhögve feláldoztál volna őket az asztalnak a lapján. Jó sokat pöcsöltem vele, de ahogy mondani szoktam, a lassú munkához idő kell. Ez többnyire így is van, most sem volt másképp. Szóval.

Csupácsop ülőke (Avagy a 'lubb előfutár)

Nah, az van amire drága nagypapám mindig azt mondta: "megint túl sok mindent csinálsz fiam, ezért igazából semmit sem". A túl sok részével egyet is értettem, a második felével viszont még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Mivel annyi történik, hogy az arányok csúszkálnak ide, vagy éppen oda. Szóval készül a kislemez, közben utazgattam is egyet, sorakoznak a festésre váró bútorok, csiszolgatok a 'lubban, meg azért közben dolgozni is kell. Értelem szerűen a blogos dolog kicsit elmaradt (elnézéseteket kérem).