Fürdőszoba projekt #1

Gondoltam, hogy a 2013-as nagy bejgliszezon végével én is lelassulok és nem leszek olyan termékeny, (mármint bejegyzés ügyileg, remélem a többi rendben van) de hogy ennyire, az nem volt betervezve. Nah, ne magyarázkodjunk, vágjunk bele.

A tetőtérben van egy kicsi kis fürdőszoba, ami bizonyos okokból eddig nem volt használva. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy már pedig én szeretnék fent zuhanyozni, ezért szétbombázom az egészet. Zuhanykabint, tapétát...az egészet, mondogattam. (Ez annyira jól sikerült, hogy a nagy bombázás közepette a zuhanykabin ajtaja rám is robbantotta magát. Haragudtam rá nagyon, meg magamra is, mert szemüveg nélkül ügyködtem, látni meg azért eléggé szeretek. De aggódni nem kell, hiba nincsen) Persze a dolgok előrehaladtával és pénztárcám tartalmának fogyásával, némiképpen azért módosult a plan, de többnyire azért tartottam magam. A költségek lefaragásának érdekében úgy döntöttem, hogy az eredeti "fürdőszobaszekrény" marad, legalábbis egy darabig. Ezzel egyetlen piciny baj volt, hogy fájdalmasan semmilyen. Mindenki ismeri ezt a mindenhol kapható, fehér (az isten tudja miből van) sablon, kis fiókos szekrénykét. Ők azok, enyhén más fiók osztással.
 

Kegyetlenül bántott a dolog, ezért elhatároztam, hogy fel kell dobni valamivel.

Két dolog van. Rühellem a mű cuccokat, imádom a fát. Ezért az alap gondolat természetesen az volt, hogy csempészek ebbe a lakberendezők álmába egy kevéske anyagot. Most éppen tengerpart mániám van, a fürdőt is ebben a szellemiségben építgetem felfele. Tudjátok, kagylók, homok, lágy világos színek, uszadék fák ilyesmi. Uszadék fa remek lenne a fiók helyére. Olyanom nem volt és nem is nagyon tudtam szerezni. A nagyobb gond, hogy annyira ki voltam fogyva, hogy még egy rendes deszkát se találtam a ház körül. Ezért egyik fateromnál tett látogatás során lehúztam az öreget egy jó régi fadarabbal. (köszi fater) "Ne azt fiam, az már odavan, vigyél valami rendeset" mondta Ő. Nekem meg egyiken be, a másikon ki.

Tényleg odavolt. Ezért első körben kapott egy adag szúírtó szert, majd egy alapos csiszolást.

Méretre vágtam. Jöhet a festés. Szokásos. Mindenképpen szerettem volna, ha megmarad az öreg jelleg, amin látszik, hogy nem ma vágták ki, de azért kezelve van. Ezt én magamnak úgy definiáltam, hogy "kalózhajóbelső" deszka. Nem voltam még kalóz, de az szerintem pont ilyen. Nos. Ennek érdekében kentem rá fekete festéket, majd azzal a lendülettel töröltem is le egy ronggyal. Ezek után kézzel még finoman visszacsiszolgattam.

Kapott egy réteg lakkot. Mindenféle szekrény bontásából adódóan fogantyúm van egy vagonnal. Kerestem gyorsan négy egyforma, témában passzolót, majd felfúrtam. Ezek után már csak a helyére kellett csavarozni a fióklapot és kész is. Számomra annyira megdobta ezt a semmilyen szekrényt a fa, hogy jelenleg imádom. Hogy ez meddig marad így, majd kiderül.

A másik heppem a kéztörlőtartó. A kedvenceim a kis öntapadós műanyag bindzsulák. Minden alkalommal ha ilyet látok, egymagam hajtanék végre egy csoportos öngyilkosságot. Ezért ugyanezzel az eljárással, egy kis lenyesett darabból, csináltam azt is. Akasztónak ebben az esetben pár hajlított szeget gondoltam.

Hogy mivel dobtam még fel a fürdőt, az hamarosan kiderül. Addig is kinek van tippje, hogy ebből a fadarabból mi lett végül? :)