Íróasztal

Szerintem minden ház körül van legalább egy olyan bútor, amire az ember azt mondja, "ezt kár elherdálni". Persze, igazából nem jó sehova, meg már régi, meg ronda és amúgy is csak a helyet foglalja. Ebből szokott az következni, hogy az ember a végén mégis kidobja ezeket a darabokat. Természetesen nekem is volt egy ilyen, a történetbe illő íróasztalom. Még gyerekkoromból maradt meg, pihent a padláson egy keveset, volt egy kicsit itt, egy kicsit amott, de igazából sehova nem volt jó. Kidobni persze nem akartam. Emlék, meg hát ez még fából van és ahogy azt már említettem, imádom a fát.
 

Lényeg a lényeg, rakosgattam nyomorultat ide-oda, míg pár héttel ezelőtt kitaláltam, hogy kialakítok magamnak egy rajzolós, festős, alkotós sarkot. Egy olyan igazit, nagy asztallal, hangfalakkal, borral, mindenféle jóval. Nah, hát nagy asztalom volt (külön bejegyzést kap természetesen:), csak éppen nem ilyen célra használtam. Megfogtam, átraktam az új helyére. Így viszont megüresedett egy poszt, kellett egy kisebb, "laptopos" asztalka és itt jött a képbe ez az öreg fadarab. 

Süldő koromban rengeteg időt töltöttem el előtte görnyedve, gyepáltam is rendesen, ezért anno szép mennyiségű lakkot kapott Muttertól. Első körben tehát, ezt kellett lecsiszolni. Hát ez remek meló volt. Nekiestem a gépekkel és pár "b@#d anyád" közepette eltüntettem a mázat a fáról.  

Csiszolás megvan, jöhet a festés. Mondhatom, hogy a szokásos. Ez esetben legyen fehér, legyen kopott, legyen szürkés. Ecsettel vékonyan festettem fehérre, nem baj ha csíkos, úgyis megcsiszolom még, meg hát szeretjük a nem tökéletes dolgokat.

A csiszolás szigorúan kézzel, finom papírral.

Továbbra is imádom a szürkét. Ennél az asztalnál viszont nem homogén felületet akartam, hanem egy koszos, kopott fehér valamit. Ecsettel fekete festéket húztam rá, de nem vártam meg míg megszárad, egy ronggyal gyorsan visszatöröltem, kézzel megcsiszoltam, mint ahogy a fürdőszoba bútornál is csináltam.

Festés kész. Már csak az asztallap és a fogantyúk vannak hátra. A lap legyen öreg, natúr fa. Fogtam néhány régi deszkát, méretre vágtam és összecsiszoltam jó alaposan. Az alján összefogattam, majd kapott egy réteg lakkot. Pikk-pakk.

Jöhetnek a fogantyúk. Valami natúr cuccot akartam, ami megy az asztal stílusához (nyilván). Kötél, az jól néz ki. Először előfúrtam két lyukat vékonyabb fúróval, utána csak ezt kellett kitágítani. Megcsomóztam a belső oldalon és kész is.

Késznek nyilvánítottam és Lacsika barátom segítségével berángattam a szobába. Jelentem, Imádom!