Ahogy a cím is mutatja, ez egy rövidke bejegyzés lesz. A lényege, hogy mielőtt valamit végleg az utánunk hömpölygő szeméthalmaz tetejére hajítanánk, gondoljuk át, jó-e még valamire. (és ez nem egyenlő azzal, hogy minden haszontalan sz@rt összegyűjtünk és elraktározunk, mert azt nagyon rühellem!:).
Amúgy ha végképp nem bírjátok, dobjátok ki nyugodtan, ha olyan, majd én összeszedem. Ebben az esetben is ilyesmi történt. Meséltem a cimborákról, akik az első konténerbe nem vágták bele a konyhaszekrényt. Nah, ezt az alumínium teáskannát viszont belevágták. Én megláttam, megörültem, kikukáztam, hazahoztam.
Ezzel sok melóm nem volt. Egy kevés rozsdamaró, drótkefe a fülre, nagyon finom csiszolópapír a testre. Beken, pihentet, dörgöl, csiszol, fényesít, lemos majd repeat. A végeredmény egy öreg, de csilli-villi teáskanna.
Első találkozásunkkor eldöntöttem, hogy ez a kis szerencsétlen remek lesz a hálóba virágtartónak. Így túrtam egy megfelelő méretű...azt a műanyagpoharat amiben a virágokat lehet venni, beültettem és kész is. Imádom.
milyen vicces dolgaid vannak neked otthon csakúgy :) rozsdamaró meg ilyenek.. azt sem tudtam, hogy ilyen létezik:D Nagyon ötletes meg szépséges ez is!!
VálaszTörlésEgy valamire való falusi férfiembernek ilyesmi van otthon :D örülök, hogy tetszik. Olyan kis nyomorék, nem lehet nem szeretni :)
VálaszTörlés