Konyhaszekrény projekt #1

Nos kezdjünk bele! :) Ennek a projektnek a kiindulópontja egy jó barát felújítandó házikója volt. Költségek lefaragása érdekében szinte mindent a kedves tulaj építgetett a helyére a saját, és cimborák kezével. Az egyik ilyen meló utáni meló során merült fel, hogy "Te Bebi, ezt a régi sz@r konyhabútort nem-e lehetne valahogy, olcsón, emberi köntösbe bújtatni? Csak pár évig kellene kihúznia, amíg elég magyar forint gyűlik össze valami klafára". Én meg mivel fáradhatatlan bütykölő és elkötelezett DIY rajongó hírében állok, természetesen rávágtam: "hát hogy a pi..."

Tehát innen indultunk. Adott volt egy nagyon régi, nagyon randa konyhabútor.Az az igazi szocreál fajta, amit az ember jó esetben még az első elszállítandó konténerbe vág bele.

A szétszedés. Igazából már itt gondok adódtak. Pár csavar annyira szétrohadt, hogy nem lehetett kicsavarni, ezért jó férfi ember módjára inkább kitéptem ajtóstul, mondván majd úgyis betapasztom a lukat. 

Következett az érdesítés, amihez nagyon finom csiszolópapírt használtam, mert nem akartam a festésnél is látszódó szántásokat hagyni az amúgy sérülékeny bútorlapon. Tehát jó alaposan megdörgöltem az ajtókat és magát a bútort is.

Mivel én személy szerint nem vagyok oda a sima, snassz ajtókért, mindenképpen szerettem volna feldobni valamivel. Ehhez vettem díszléceket (bármelyik barkács boltban vagy tüzépen kap az ember) majd szépen gérvágó segítségével méretre fűrészelgettem. Egy alapos zsír- és portalanítás után már csak fel kellett ragasztani a léceket az ajtókra.

A sarkokban a pontatlanságomból adódó réseket simán kitöltöttem egy kis ragasztóval. Festés után úgy sem veszi észre a kedves kuncsaft. :)

A festés...itt jegyezném meg, ha ezt egy ortodox festő látná, valószínűleg megkérdőjelezné mind a hozzáértésem mind pedig az épelméjűségem. Mivel bútorlapot nem festünk! Mondván lepattog, csúnya lesz, meg különben is, vegyünk újat. Az én tapasztalatom viszont az, hogy ma már, a príma alapozó festékeknek köszönhetően, minden további nélkül festhetünk bútorlapot is. Kipróbáltam párat, mire a Tikkurila által gyártott Otex tapadóalapozóra rátaláltam, nekem ez vált be a legjobban. Tapad mint a barom, simán lehet vele csempét, járólapot is alapozni. A fehér alapozóba én kevertem egy kevés kis feketét, hogy egy halvány szürke színt kapjon az egész. Lealapoztam mindent, több rétegben.

A zománcfestéket szerintem kis szivacshengerrel a legcélszerűbb felvinni, gyors és egyenletes lesz a végeredmény. A sarkokban ecsettel húzzuk el amennyire lehet. A szekrény maga barna színt kapott. Amit szintén 2-3 vékony rétegben vittem fel.

Hogy miért tettem feketét az alapozóba? Mert szerettem volna az ajtóknak és a pultnak egy aprócska trükkel fa hatást kölcsönözni, amihez a szürke lett az alapszín. Kapott egy réteg fekete festéket, amit nem hagytam teljesen megszáradni, hogy még kenhető, húzható legyen ecsettel. Apró "íveket" tettem a felületre (próbáltam fotózni:)) majd enyhén festékes ecsettel ezeket lágyan, nagyon finoman elhúztam.

A pult természetesen kapott 3 réteg selyemfényű lakkot. Legyen csak szépen strapabíróbb, annak ellenére, hogy nem munkafelületként fog funkcionálni. A lyukak sem véletlenül vannak rajta, de erről majd a második részben bővebben. :)

Száradás, összeszerelés, ajtók állítgatása, a fogantyúk felfúrása és a végeredmény. folyt. köv. :)