"Festékestubusmèszárszék"

"Festékestubusmészárszék", mondta Mónika erre a szerencsétlen fadarabra. Igaza volt. Mintha kegyetlen kiscsoportos gyerekek, sorra fogták volna az olajfestékes tubusokat, és pár izmosabb csapással, röhögve feláldoztál volna őket az asztalnak a lapján. Jó sokat pöcsöltem vele, de ahogy mondani szoktam, a lassú munkához idő kell. Ez többnyire így is van, most sem volt másképp. Szóval.

Csupácsop ülőke (Avagy a 'lubb előfutár)

Nah, az van amire drága nagypapám mindig azt mondta: "megint túl sok mindent csinálsz fiam, ezért igazából semmit sem". A túl sok részével egyet is értettem, a második felével viszont még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Mivel annyi történik, hogy az arányok csúszkálnak ide, vagy éppen oda. Szóval készül a kislemez, közben utazgattam is egyet, sorakoznak a festésre váró bútorok, csiszolgatok a 'lubban, meg azért közben dolgozni is kell. Értelem szerűen a blogos dolog kicsit elmaradt (elnézéseteket kérem).