Huhh, ez jó nagy szünet lett. Aki követ facebookon, az azért tudja, hogy élek, csinálom a dolgokat. Csak közben zenélgettünk erre-arra, a munkám is megvan még, papíroztam ezerrel stb. Nem is untatnálak Titeket ezzel. A lényeg, hogy erre az évre kitűztem magamnak azt, hogy az egyik életemet szép lassan átvezetem a másikba. A régi elmarad és egy hozzám sokkal jobban illő ösvényen lépkedek tovább. Jelentem, haladok, és egyre biztosabb vagyok. Alig várom, hogy rátok zúdítsam az egész hóbelevancot a Sörös kollégámmal karöltve.
Szóval változás. Szerintem ez az, amitől az emberek a legjobban félnek. (Bevallom, nekem is nehézkes néha) Pedig úgy gondolom pont ez az, amitől az élet megy előre, és a jó irányba előre. Új környezet, új helyzetek, új feladatok, új tanulmányok. Nem beleülni és nem megalkuszni, és nem elfogadni ha nem az igazi.
Szóval változás, ahogy azt korábban írtam, a 'lubb változik. A háttérben azért ez zajlott, csendben. Csak én olyan gyerek vagyok, aki mindent összegyűjt előre. Gyertyát, szőnyeget, vázát, mindent. Megveszem a festéket a falra, a fára, kell a parketta is, és akkor egyszer csak bumm. Átváltozik minden, gyorsan, utálom a tökölést, vagy, ha valami hiányzik. Jelentem kész is vagyok, már csak a kanapé vár huzatra. Ezért első körben egy diy lámpát hoztam nektek.
