Ládát akartam én mindig is

Nah. Tudni kell, hogy mindig akartam egy király ágyneműs ládát. Egy ideje kerestem, lestem mindenmerre, de vagy túl drága volt, vagy olyan nyomi mindegyik. Szóval nem lett. Aztán pár hete jött a telefon, "van egy ládám, ugyan kicsit odavan, de meg kéne menteni, sajnálnám ha csak úgy szétrohadna, mert amúgy szép". Mivel a kocsimon a bemeneti nyílások kicsik, (bár amíg a Lacsika befér rajtuk, nagy gond nincsen) de legalábbis nem túl praktikusak, ezért utánfutót csatoltam és elviharzottam megnézni a ládát.

Annak ellenére, hogy tényleg meg volt rottyanva, instant szerelem. Gyönyörűséges! Kovácsoltvas szegek, vasalatok és a kulcs is megvan. Jeah.

Az utánfutóm az úgy néz ki, hogy azon aztán nincsen hátsó lenyíló ajtó, meg ilyen cullangok. Oda bizony fel kell emelni a cuccot. Ez a láda meg ba#zom nehéz volt. Esküszöm. Nagy nehezen felszenvedtük, a célállomáson pedig nagy nehezen leszenvedtük. Még meg is jegyeztem, hogy "látod ezekben a régi bútorokban még volt anyag, jó kis tölgy láda, háháá". Aztán amikor otthon kinyitottam, kiderült, hogy televan vaslemezekkel az egész. Good job Bálint. Végül is anyag volt benne nah, nem tévedtem nagyot.

'lubb 5.0

A kiindulópontot mindenki meglesheti, a korábbi összefoglalóban. Nem akartam mindent külön, egyesével dokumentálni, a lényeg itt az összképen van. Skandináv mániám van, ezért rengeteg fehér festék fogyott a gerendákra, a bútorokra. Feketéből nehezebb hófehéret varázsolni, többnyire három rétegben kellett mindent mázolni. A bárszékek sárgába öltöztek. Parkettáztam, de az ocsmány járólapot több okból sem akartam felszedni, viszont gondolni kellett a nedvesebb időkre, ezért nem szerettem volna, ha a vendégek egyből parkettára érkeznek.

Lomis asztalka

A bolha- vagy lomispiac a magamfajta embernek kész Kánaán. Időben érkezni, mindent gyorsan, de alaposan átnézni, meglátni a tömérdek szemét között a kincseket. Alkudozni egy keveset (jobb esetben), majd otthon tisztogatni, nekiesni az új szerzeményeknek. Felbecsülhetetlen. 

A blog címéhez híven ezt a kis asztalkát egy ilyen helyen gyűjtöttem be magamnak, eléggé barátságos áron.

Rémszarvas (stencil, csapó kettő)

Az a helyzet, hogy deszkatúltengés lépett fel a blogon. Azt hiszem ezek után egy darabig hanyagolom a hasonló dolgokat, kezdek kicsit belekattanni. De a lényeg, hogy újabb stencilem van! Az egész úgy kezdődött, hogy Eni (A Kreatív kert kreatív otthon bloggere. Nézzetek be hozzá, érdemes! Csodaszép kert, csodaszép otthon) küldött nekem egy képet, amin egy fehér szarvas volt deszkákra festve. Kegyetlenül tetszett a dolog, nem csak az állat hanem a háttér miatt is. Igazándiból tudom, hogy a szarvas lejárt téma, pár éve volt divat, de az ilyesmi engem soha nem érdekelt. Akkor nem kellett, most pedig nagyon is. 

Szóval többször előjött a dolog, pörögtem rajta néhányszor, mígnem egyszer csak, Ditta a Decor laborból felhívta a figyelmemet, hogy a téli kollekciójukban bizony szerepel szarvasfej. Hááhh, Wunderschön!  Persze, hogy éltem a lehetőséggel. Kapóra jött, hogy a hétvégét a közelben töltötték és egyéb okból kifolyólag kicsiny falunkba is ellátogattak, így a postázgatást megúszhatjuk. Sajnos én még javában az erdőben bóklásztam (később sikeresen szét is áztam), amikor Ők erre fele jártak, ezért nem személyesen vettem át a stencilt, így a részemről tervezett beinvitálás, teázás kimaradt, de igyekszem pótolni. Stencil a kezemben. Essünk neki!

Fotóháttér avagy próbáljunk meg stencillel festeni

Bevallom, amikor ez a stencil mánia beindult, én már tudtam, hogy nekem ilyen kell. Végig egy gyönyörű mintás komód lebegett a szemem előtt, ami szép, egyedi, központi bútor lehet, de beolvad a környezetébe. Szóval agyban ez nekem már nagyon megvolt. Rá tudok pörögni a dolgokra na.

A stencil megérkezett, a komód előkészítve, de mielőtt belevágnék, gondoltam azért kipróbálom kicsiben a dolgot. Még akkor is ha halál egyszerűnek a tűnik. Pedig nem, vagyis de, ha tudod mit hogyan. Fotóhátterem még nem volt, de gondoltam néha jól jön az embernek. (Ha pl. le akar fotózni egy tál málnát ugye) Legyen fotóháttér! Oké Bálint!

"Festékestubusmèszárszék"

"Festékestubusmészárszék", mondta Mónika erre a szerencsétlen fadarabra. Igaza volt. Mintha kegyetlen kiscsoportos gyerekek, sorra fogták volna az olajfestékes tubusokat, és pár izmosabb csapással, röhögve feláldoztál volna őket az asztalnak a lapján. Jó sokat pöcsöltem vele, de ahogy mondani szoktam, a lassú munkához idő kell. Ez többnyire így is van, most sem volt másképp. Szóval.

Csupácsop ülőke (Avagy a 'lubb előfutár)

Nah, az van amire drága nagypapám mindig azt mondta: "megint túl sok mindent csinálsz fiam, ezért igazából semmit sem". A túl sok részével egyet is értettem, a második felével viszont még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Mivel annyi történik, hogy az arányok csúszkálnak ide, vagy éppen oda. Szóval készül a kislemez, közben utazgattam is egyet, sorakoznak a festésre váró bútorok, csiszolgatok a 'lubban, meg azért közben dolgozni is kell. Értelem szerűen a blogos dolog kicsit elmaradt (elnézéseteket kérem). 

Széktuning

Ez a szék nem mondhatja, hogy nem foglalkoztak vele, jó pár átfestést megélhetett már. Az aktuális vastag, rikító kék alatt bőven ott volt a piros, az alatt pedig valami barnás cucc. Ez a kombó kimondottan tetszett, bizonyos környezetben teljesen jól mutathat. Nekem két problémám volt csupán, az egyik, hogy fényes zománccal volt festve, valamiért nem szeretem a csilli bútorokat,  a másik, hogy túl harsány. Én az egy fokkal tompább színeket kedvelem. Essünk neki!

"tea" tartó

Egyik kedves ismerősöm, Orsi, aki hozzánk nem vendégként érkezik, hanem hazatér, volt olyan kedves, hogy gyűjtögetett nekem, elvileg kávékapszulás dobozokat, mondván, hogy én úgy is tudom használni valamire. Hallottam én már ilyenről de nekem ez űrtechnológia, szóval ne menjünk bele mi volt ezekben. Pont jól jöttek, éppen aratom a mentát és a citromfüvet nagy bőszen. Utána szárítom, teszem el teának. Ilyenkor hidegen, télen melegen, imádom. De mégsem tehettem fel így a dobozokat a polcra. Megmutatom mi lett velük.

Könyvespolc (krétafesték házilag)

Két dolgot el kell mondanom az elején. Mikor elindítottam a facebook oldalam, az egyik kedves olvasóm felhívta a figyelmem az Annie Sloan festékekre. (köszönöm Andi!) Utánajártam én ezeknek a kencéknek és arra jutottam, hogy nekem ilyet vennem kell. (Plusz, hogy valamit eddig marha rosszul csináltam, mert nem futottam össze ezzel a névvel.) Elhatároztam, hogy kiolvasom az internetet a témában. Persze rájöttem, ez a nőszemély annyira menő, hogy ez lehetetlen. Tele van a net. 

Andi is említette és én is láttam, hogy viszonylag az eredetivel megegyező festéket, létre lehet hozni házilag is. Elhatároztam, hogy a nagy bevásárlás előtt azért én ezzel megpróbálkoznék. Itt jön a képbe a másik dolog. Tudjátok, hogy imádom a fát. DE. A natúr fenyőtől egyszerűen kiráz a hideg. Nem tudom miért, nem tudom megmagyarázni, de rühellem. Ezen oknál fogva volt száműzve a környezetemből ez az amúgy teljesen átlagos kis könyvespolc. Nagyon f@sza, két legyet egy csapásra! Húztam mosolyra a szám a bajszom alatt.

Hűtőt a 'Lubba

A bögrés bejegyzésnél valamiért, a megemlített, táblafestékkel lekent hűtő jobban érdekelt Titeket, mint maguk a bögrék. Ezért gondoltam nem takargatom tovább. Plusz lassan nekiesek a "nagy 'lubbalakítás 5.0-nak" és előtte mindenképpen szeretném megmutatni a jelenlegi helyzetet is. Részletekben, utána pedig egészében.

A 'lubb a nyári törzshelyem. Nyáron meleg van. Inni pedig hideget szeretünk. Viszonylag hamar kilogikáztam, hogy hűtő mindenképpen kell. A lényeg, hogy keveset fogyasszon és beleolvadjon a 'lubba mint olyanba.

Biztos mindenki látott már valamelyik boltban ilyen hengeres hűtőből egy példányt. Kitaláltam, hogy nekem ilyen kell, mert nem kocka, mert nincs tele felesleges cullangokkal és amúgy is tök menő. Jelenleg rengeteget találni a neten, amikor én vadásztam persze egy darab sem volt. A legjobbkor hullott az ölembe egy kidobásra szánt darab, mert éppen kezdtem feladni és a nagy melegre való tekintettel, beletörődni egy sima kis hűtő vásárlásba. De a lényeg, hogy szemétszállítás címen kaptam egy ilyet.

Kis szekrény + gyümölcsös láda

Nah...hát jó régen volt, hogy írtam. Ezer egy dolgom volt, pl zenekarosdit játszottunk (persze ez reklám, akit érdekel ITT lesse meg), ezen kívül idén szeretnék egy önálló kiállítást is tető alá hozni, szóval festettem, fotóztam, dolgoztam, itt a jó idő, kirándultam. De nem mentegetőzők biztosan lesz még ilyen:). Múlt héten viszont egyik kedves ismerősöm azt mondta: "folytasd b#szki és ez parancs!". Katona ugyan én már nem voltam, de azt még én is tudom, hogy a parancsot nem basszuk meg, mert szaporodik.

A bejegyzés tárgya egy rozzant kis szekrényke (éjjeli szekrény, gondolom én, de nekem ahhoz túl nagy), amit Szikra haverom próbált meg kidobni (ostoba). Én meg persze elbugáztam és nekiláttam.

Bögrék

Mivel éppen kegyetlen hideg van kint, plusz amúgy is ipari fogyasztónak számítok, ha teáról van szó, jöjjön egy rövidke bögrés bejegyzés. Sok bögrém van, nagyon sok. Többnyire szeretem őket, mindig mást. De most éppen ezek a legklafábbak. Aki szemfülesen lesi az internetet biztosan találkozott már ilyesmivel, de én még az elején megfogadtam, hogy ide csak az kerülhet fel, amit a saját két kezemmel készítettem. (Nah jó nem vesszük bele ha a Lacsika haj-szárítózza a festéket vagy a Ratyibá keveri a maltert.) Ezért jöjjön most az én verzióm.
 

Katonai ládák

Aki ismer az tudja, hogy betegesen vonzódom a ládákhoz és kosarakhoz. Remekül el lehet pakolni bennük minden kacatot és emellett még baromi jól is néznek ki. Így hát az évek során elég szép gyűjtemény jött össze. Ehhez mondjuk az kell, hogy módszeresem vadásszam őket mindenfele. Jelen esetben két régi katonai ládáról beszélünk. Az egyiket régebben kaptam egy kedves ismerősömtől, mondván én minden ilyen sz@rnak örülök, ő meg úgyis csak kidobná. A másikat az interneten leltem egy licitálós oldalon, (igen V és aterára végződik) nevetséges összegért.

Íróasztal

Szerintem minden ház körül van legalább egy olyan bútor, amire az ember azt mondja, "ezt kár elherdálni". Persze, igazából nem jó sehova, meg már régi, meg ronda és amúgy is csak a helyet foglalja. Ebből szokott az következni, hogy az ember a végén mégis kidobja ezeket a darabokat. Természetesen nekem is volt egy ilyen, a történetbe illő íróasztalom. Még gyerekkoromból maradt meg, pihent a padláson egy keveset, volt egy kicsit itt, egy kicsit amott, de igazából sehova nem volt jó. Kidobni persze nem akartam. Emlék, meg hát ez még fából van és ahogy azt már említettem, imádom a fát.
 

Fürdőszoba projekt #1

Gondoltam, hogy a 2013-as nagy bejgliszezon végével én is lelassulok és nem leszek olyan termékeny, (mármint bejegyzés ügyileg, remélem a többi rendben van) de hogy ennyire, az nem volt betervezve. Nah, ne magyarázkodjunk, vágjunk bele.

A tetőtérben van egy kicsi kis fürdőszoba, ami bizonyos okokból eddig nem volt használva. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy már pedig én szeretnék fent zuhanyozni, ezért szétbombázom az egészet. Zuhanykabint, tapétát...az egészet, mondogattam. (Ez annyira jól sikerült, hogy a nagy bombázás közepette a zuhanykabin ajtaja rám is robbantotta magát. Haragudtam rá nagyon, meg magamra is, mert szemüveg nélkül ügyködtem, látni meg azért eléggé szeretek. De aggódni nem kell, hiba nincsen) Persze a dolgok előrehaladtával és pénztárcám tartalmának fogyásával, némiképpen azért módosult a plan, de többnyire azért tartottam magam. A költségek lefaragásának érdekében úgy döntöttem, hogy az eredeti "fürdőszobaszekrény" marad, legalábbis egy darabig. Ezzel egyetlen piciny baj volt, hogy fájdalmasan semmilyen. Mindenki ismeri ezt a mindenhol kapható, fehér (az isten tudja miből van) sablon, kis fiókos szekrénykét. Ők azok, enyhén más fiók osztással.
 

Dohányzóasztal

Tudnotok kell, hogy van nekem egy olyan kis, különálló helységem amit úgy hívunk, a 'lubb. (Ahogy egyik tanult cimborám magyarázta el egy értetlenkedő vendégemnek: " 'lubb érted...silent K...mint az 'ocsma meg a kocsma, vagy ha angolos vagy akkor a knife") Szóval van ez a 'lubb ahol ülünk, teázunk, nevetünk, részegedünk, alszunk, tehát többnyire a kikapcsolódásunkat szolgálja. Itt gyakorlatilag minden a saját és barátaim keze munkája, a lámpaburán át (az asztalkán) az ajtóból készült bárpultig minden. Ezt csak azért mesélem el, mert sok dolgot szeretnék veletek megosztani a 'lubb különböző szegleteiből, ami remélhetőleg a végén összeáll egy nagy egésszé :)

Tehát a hely adott, kellett egy dohányzóasztal. Amit én szeretek, ha egy bútor nagy, robusztus, amire a Jóska bácsi azt mondja, ebben van anyag fiam. Egy meg nem valósult lépcső projektből maradt egy ilyen klassz 0,15 x 0,07 x 4,0 m méretű darabkám. Tökéletes! Gondoltam én.

(Mielőtt azon morfondíroznátok, hogy há hülye ez, ha ebből a drága faanyagból, időt, festéket beleölve asztalt csinál, mikor a 'esco-ban tök olcsón lehet venni. Elmondom kb 3000 magyar pénz, plusz a festék, plusz a csiszolópapír. Könnyen kimatekozható, hogy ennek a sokszorosáért kap az ember valami gány bútorlap tákolmányt.)  

Konzervmécses

Mindig azt mondom, hogy bármiféle szöszmötölés során a legfontosabb az inspiráció. Legyen az étel, festmény, zene, kertészet, bármi...látsz valamit, ami megtetszik, kicsit a magad képére formálod, alakítod, abból jön valami teljesen más és bumm máris szebb a napod. Hogy miért mondom ezt? Mert természetesen a következő mécsest sem én találtam ki, ezer helyen láttam, valószínűleg ugyanennyien csinálták is meg ugyanígy. De remek ötletnek tartom és bárki könnyedén megcsinálhatja a saját elképzelései szerint. Jöjjön tehát az én verzióm.

Konyhaszekrény projekt #1

Nos kezdjünk bele! :) Ennek a projektnek a kiindulópontja egy jó barát felújítandó házikója volt. Költségek lefaragása érdekében szinte mindent a kedves tulaj építgetett a helyére a saját, és cimborák kezével. Az egyik ilyen meló utáni meló során merült fel, hogy "Te Bebi, ezt a régi sz@r konyhabútort nem-e lehetne valahogy, olcsón, emberi köntösbe bújtatni? Csak pár évig kellene kihúznia, amíg elég magyar forint gyűlik össze valami klafára". Én meg mivel fáradhatatlan bütykölő és elkötelezett DIY rajongó hírében állok, természetesen rávágtam: "hát hogy a pi..."