A skandináv lakás 10 ismérve

Imádom a skandináv lakberendezést és építészetet. Volt szerencsém egy rövidebb időt eltölteni északon és hát imádat. Összeségében: világos terek, nagy ablakok (azt a néha nagyon kevés fényt, be kell engedni), letisztultság, természetes anyagok és funkció. 

 

'lubb 5.0

A kiindulópontot mindenki meglesheti, a korábbi összefoglalóban. Nem akartam mindent külön, egyesével dokumentálni, a lényeg itt az összképen van. Skandináv mániám van, ezért rengeteg fehér festék fogyott a gerendákra, a bútorokra. Feketéből nehezebb hófehéret varázsolni, többnyire három rétegben kellett mindent mázolni. A bárszékek sárgába öltöztek. Parkettáztam, de az ocsmány járólapot több okból sem akartam felszedni, viszont gondolni kellett a nedvesebb időkre, ezért nem szerettem volna, ha a vendégek egyből parkettára érkeznek.

Rendhagyó bejegyzés egy otthonról, és évet is zárunk!

Ez most egy rendhagyó fajta lesz. Nem alakítunk át semmit és nem lesz általam feltalált, majd forradalmasított ronggyal dörgölés sem. De, hosszú lesz. Sok képpel, egy gyönyörű otthonnal. Mesélek is egy kicsit, le is zárom az évet, és elmorzsolok pár könnycseppet, hiszen a blog bizony egy éves lett.

A bejegyzés gondolata pár hete merült fel bennem, mikor hosszú idő után először császkáltam Győrben és úgy alakult, hogy egy rapid ismeretségnek köszönhetően, betekintést nyerhettem Zoliék otthonába.

Négy hét és Karácsuka!

Minden évben ugyan az, hogy még van időm, Bálint ráér, b#szom messze van még az. Aztán meg ott vagyok, hogy jééézusom pár hét és kómába kell kajálnom magam. Bevallom, kicsit sem bánom, hogy a november mindig ilyen rövid, mert imádom a Karácsukát (ez az OC rajongásnak tudható be, nem hiszem, hogy már kinövöm). A készülődést, díszítgetést, ajándék gyártást, csomagolást, a karácsonyi zenéket, a forralt bort, a vásárt, a családot (akik már megszokták, hogy engem nem érdemes ilyenkor végeláthatatlan családtúrára rángatni, mert annak csak morcogás a vége. Üljünk le szépen egy helyre és legyünk együtt.) és még sorolhatnám. A készülődést tehát már elkezdtem. A lakás kezd átváltozni, kerülnek elő a díszek, plusz a fűnyírót megcseréltem a hómaróval, hátha idén végre fehér karácsuka lesz. Nem maradhat ki a koszorú, és természetesen a naptár sem, ezeket szeretném most megmutatni Nektek. Mielőtt valaki betámad, hangsúlyozom, hogy nem találtam fel újra a kereket, én is gyűjtöm az inspirációt mindenhonnan. Ez szimplán egy verzió, ahogy a Nem mind lom csinálja az ellesett ötleteket.

Olvasói munkák II.

Két dolog miatt örülök. Az első, nos, hogy ez az etap  gyorsabban összejött. Reméltem, hogy azért rákapunk az ízére, mert hát valljuk be ez tökjó móka. Plusz valamiért úgy gondolom, hogy az ilyen bejegyzéseknél nyugodtan leírhatok mindenféle aktuális baromságot a hétköznapokból. 

Jelenleg a legnagyobb bánatom, hogy egyszer csak úgy ébredtem, hogy kevesebb időm volt estig. Nem igazán értettem hogyan van ez és ráadásul a megfejtés is csak másnap érkezett. Reggel ittam egy bödön teát, ránéztem a sütőre, teljesen patent időben voltam. Kabát, sál (mert már ez is kell) kocsiba be, gyújtás és jött a csavar, a műszerfal szerint f@sz#n elkéstem úgy negyven perccel. Kezdtem is gyorsan meséket gyártani, orvosról, vérvételről, álmatlanságban szenvedő nyugdíjasokkal teli váróról, de leesett, aham, a szaros óraátállítás. Nem szeretem. Kevesebbet lehet fotózni, nem szárad a festék, nincsenek levelek, jobban csúszik a bor, szóval minden bajom van. (azért azt megjegyeztem már facebook-on is, hogy szégyen de ezek szerint a sütő okosabb nálam, viszont az kicsit vigasztal, hogy az autó meg ugyanolyan hülye mint én.) Nah, de nézzük miket küldtetek nekem:

Rémszarvas (stencil, csapó kettő)

Az a helyzet, hogy deszkatúltengés lépett fel a blogon. Azt hiszem ezek után egy darabig hanyagolom a hasonló dolgokat, kezdek kicsit belekattanni. De a lényeg, hogy újabb stencilem van! Az egész úgy kezdődött, hogy Eni (A Kreatív kert kreatív otthon bloggere. Nézzetek be hozzá, érdemes! Csodaszép kert, csodaszép otthon) küldött nekem egy képet, amin egy fehér szarvas volt deszkákra festve. Kegyetlenül tetszett a dolog, nem csak az állat hanem a háttér miatt is. Igazándiból tudom, hogy a szarvas lejárt téma, pár éve volt divat, de az ilyesmi engem soha nem érdekelt. Akkor nem kellett, most pedig nagyon is. 

Szóval többször előjött a dolog, pörögtem rajta néhányszor, mígnem egyszer csak, Ditta a Decor laborból felhívta a figyelmemet, hogy a téli kollekciójukban bizony szerepel szarvasfej. Hááhh, Wunderschön!  Persze, hogy éltem a lehetőséggel. Kapóra jött, hogy a hétvégét a közelben töltötték és egyéb okból kifolyólag kicsiny falunkba is ellátogattak, így a postázgatást megúszhatjuk. Sajnos én még javában az erdőben bóklásztam (később sikeresen szét is áztam), amikor Ők erre fele jártak, ezért nem személyesen vettem át a stencilt, így a részemről tervezett beinvitálás, teázás kimaradt, de igyekszem pótolni. Stencil a kezemben. Essünk neki!

Láda közkívánatra

Az úgy volt, hogy ebből a ládikóból nem terveztem bejegyzést írni, de mivel többen kértétek, természetesen meggondoltam magam. (Könnyen rá lehet venni ilyesmire, azt hiszem)

A baj mindösszesen annyi, hogy az eredeti tervnek megfelelően elég hanyagul fotóztam  a dolgokat, így egykét lépés biza kimaradt. De majd megpróbálom szöveggel pótolni a sztoriban tátongó fekete lyukakat. Hátha az is megfelel.

Fotóháttér avagy próbáljunk meg stencillel festeni

Bevallom, amikor ez a stencil mánia beindult, én már tudtam, hogy nekem ilyen kell. Végig egy gyönyörű mintás komód lebegett a szemem előtt, ami szép, egyedi, központi bútor lehet, de beolvad a környezetébe. Szóval agyban ez nekem már nagyon megvolt. Rá tudok pörögni a dolgokra na.

A stencil megérkezett, a komód előkészítve, de mielőtt belevágnék, gondoltam azért kipróbálom kicsiben a dolgot. Még akkor is ha halál egyszerűnek a tűnik. Pedig nem, vagyis de, ha tudod mit hogyan. Fotóhátterem még nem volt, de gondoltam néha jól jön az embernek. (Ha pl. le akar fotózni egy tál málnát ugye) Legyen fotóháttér! Oké Bálint!

Ágak mindenhol!

Imádom az ágas bogas megoldásokat, jó pár ötletet összevadásztam már a neten a témában. Ezen kívül, néhány éve volt szerencsém egy kiállítás keretein belül, egy rövid időt eltölteni Finnországban. Nah, ott láttam hasonlókat dögivel. Nagyon megfogott az emberek felfogása és hozzáállása, a természetközeliség, a természet tisztelete. Élvezik a modern technika és ezáltal az építészet minden előnyét de az otthonaikat telecsempészik kinti cuccokkal. Olyan érzésem volt, hogy bent is kint vagyok. (és itt most nem a bazi hidegre gondolok) Az új 'lubba mindenképpen akartam pakolni ebből felfogásból. Plusz, a natúr ágak baromira passzolnak a hubbabubbazöldhöz, a fehéres, krémes színvilághoz és az ipari kiegészítőkhöz.

Széktuning

Ez a szék nem mondhatja, hogy nem foglalkoztak vele, jó pár átfestést megélhetett már. Az aktuális vastag, rikító kék alatt bőven ott volt a piros, az alatt pedig valami barnás cucc. Ez a kombó kimondottan tetszett, bizonyos környezetben teljesen jól mutathat. Nekem két problémám volt csupán, az egyik, hogy fényes zománccal volt festve, valamiért nem szeretem a csilli bútorokat,  a másik, hogy túl harsány. Én az egy fokkal tompább színeket kedvelem. Essünk neki!

"tea" tartó

Egyik kedves ismerősöm, Orsi, aki hozzánk nem vendégként érkezik, hanem hazatér, volt olyan kedves, hogy gyűjtögetett nekem, elvileg kávékapszulás dobozokat, mondván, hogy én úgy is tudom használni valamire. Hallottam én már ilyenről de nekem ez űrtechnológia, szóval ne menjünk bele mi volt ezekben. Pont jól jöttek, éppen aratom a mentát és a citromfüvet nagy bőszen. Utána szárítom, teszem el teának. Ilyenkor hidegen, télen melegen, imádom. De mégsem tehettem fel így a dobozokat a polcra. Megmutatom mi lett velük.

Könyvespolc (krétafesték házilag)

Két dolgot el kell mondanom az elején. Mikor elindítottam a facebook oldalam, az egyik kedves olvasóm felhívta a figyelmem az Annie Sloan festékekre. (köszönöm Andi!) Utánajártam én ezeknek a kencéknek és arra jutottam, hogy nekem ilyet vennem kell. (Plusz, hogy valamit eddig marha rosszul csináltam, mert nem futottam össze ezzel a névvel.) Elhatároztam, hogy kiolvasom az internetet a témában. Persze rájöttem, ez a nőszemély annyira menő, hogy ez lehetetlen. Tele van a net. 

Andi is említette és én is láttam, hogy viszonylag az eredetivel megegyező festéket, létre lehet hozni házilag is. Elhatároztam, hogy a nagy bevásárlás előtt azért én ezzel megpróbálkoznék. Itt jön a képbe a másik dolog. Tudjátok, hogy imádom a fát. DE. A natúr fenyőtől egyszerűen kiráz a hideg. Nem tudom miért, nem tudom megmagyarázni, de rühellem. Ezen oknál fogva volt száműzve a környezetemből ez az amúgy teljesen átlagos kis könyvespolc. Nagyon f@sza, két legyet egy csapásra! Húztam mosolyra a szám a bajszom alatt.

Fürdőszoba projekt #2 A törölköző tartó

Imádom az erdőt, sok időt töltök el ott, akár futva, akár sétálgatva, egyedül, vagy barátokkal. Amit megtehetek, azt próbálom megtenni a természetünk védelme érdekében. Igyekszem dolgokat becsempészni az erdőből a mindennapokba. Egy követ, vagy növényt, vagy most épp ezt fenyő darabot. Fan vagyok na.

Egyik random bóklászás közepette kitaláltam, hogy az új fürdőbe mennyire király lenne egy öreg, korhadt fa, mint törölköző tartó. Hála a jó istennek, hogy a hegyi troll Szikra barátom velem volt, mert bizony ez a fa körülbelül csak négyszer volt nagyobb, mint amit végül haza is hoztam. Szóval mentünk mendegéltünk, lestem az erdőt, hogy mégis melyik földön heverő példány lenne patent. Kiszúrtam egy szép szál darabot, amit az említett úriember végül nagy ordítást követően kettérottyantott. Esküszöm így volt. Haza persze nem hozta nekem, az rám hárult. 

A 'Lubb

Említettem, hogy egy nagy 'lubb alakításra készülök így nyár elején, sok, rengeteg festéssel, parkettázással, új DIY bútorokkal stb. A plan, hogy a bombázást, majd a 'lubb, hamvaiból főnixként emelkedését, itt a blogon, Ti is végigkísérhessétek. Szóval, nem hülyeség ha előtte megmutatom Nektek, egy képes, mesélős bejegyzés keretien belül a jelenlegi állapotokat. Ahogy azt korábban elhintettem, ez a mi kis magán szórakozó helyünk, itt gyakorlatilag minden saját és barátok keze által készült sok-sok munkával. Ide gyűlünk össze télen, nyáron. Itt beszélgetünk, nevetünk, lelkizünk, butulunk, festek, olvasok. Fontos.

Tudni kell, hogy én a lágyabb, világosabb kevésbé harsány tereket szeretem. Nem nagyon találkoztatok eddig nálam, piros bútor festéssel vagy lila párnával. A 'lubb viszont ha úgy tetszik egy magán kocsma a kertünkben, nem egy lakó tér, nem a mindennapi közeg. Ez is a lényege, a kikapcsolódás, szórakozás. Ezért hát eklektikusabb, rikítóbb, harsányabb, színesebb, mint amit tőlem megszokhattatok. Jöjjenek a részletek, jöjjenek a képek.

Abroncsból ülőkét

A gumiabroncs újrahasznosításról nekem hirtelen két dolog jut eszembe. Egy. Még óvodás koromban a homokozó és úgy igazából minden, ezzel volt körberakva. Hasznos amikor a leányok kergetése közben megbotlik az ember, a kezében a cserebogarakkal (ez azért fontos, mert ugye ezeket akartam én a lányok hajába juttatni, tehát az istenért sem engedtem volna el a dögöket, ergo a kezemmel tompítani nem fogok), mert így nem az arcát fejeli szét a mászókán, hanem a gumit. Patent. A másik remek felhasználási mód amitől szintén rosszul voltam és vagyok, amikor mindenféle rikító színnel lekenik a gumikat és beültetik  virágokkal. Ez sem szép na.

Én viszont durván egy éve leltem a neten egy gumiból-ülőkét rövidke képsorozatot (amit amúgy azóta se találok sehol) és mivel fölösleges abroncs azért akad, gondoltam megcsinálom a saját verzióm.

Bögrék

Mivel éppen kegyetlen hideg van kint, plusz amúgy is ipari fogyasztónak számítok, ha teáról van szó, jöjjön egy rövidke bögrés bejegyzés. Sok bögrém van, nagyon sok. Többnyire szeretem őket, mindig mást. De most éppen ezek a legklafábbak. Aki szemfülesen lesi az internetet biztosan találkozott már ilyesmivel, de én még az elején megfogadtam, hogy ide csak az kerülhet fel, amit a saját két kezemmel készítettem. (Nah jó nem vesszük bele ha a Lacsika haj-szárítózza a festéket vagy a Ratyibá keveri a maltert.) Ezért jöjjön most az én verzióm.
 

Konzervmécses

Mindig azt mondom, hogy bármiféle szöszmötölés során a legfontosabb az inspiráció. Legyen az étel, festmény, zene, kertészet, bármi...látsz valamit, ami megtetszik, kicsit a magad képére formálod, alakítod, abból jön valami teljesen más és bumm máris szebb a napod. Hogy miért mondom ezt? Mert természetesen a következő mécsest sem én találtam ki, ezer helyen láttam, valószínűleg ugyanennyien csinálták is meg ugyanígy. De remek ötletnek tartom és bárki könnyedén megcsinálhatja a saját elképzelései szerint. Jöjjön tehát az én verzióm.