Liebster award, avagy Cameron Díjaz

Liebster díjat kaptam idén is. Hát ki ne szeretne díjat kapni?! Mindig nagy öröm, ha az ember dolgait más is értékeli, vagy fontosnak, szórakoztatónak találja. A liebster király, mert csomó új érdekes blogot ismerhet meg az ember, dehát végülis ez is az egésznek a lényege és ez az, amiért ebben az évben is tovább adom, én is.

 

A szabályokról röviden:

• bloggerek adják egymásnak,
• a lánclevelekhez hasonló módon terjed:  ha valaki megkapja, továbbadja 5-10 másik kezdő bloggernek,
• senki sem kötelez arra, hogy továbbadd a jelölést, de miért is szakítaná meg az ember a sort, hiszen díjat kapni mindenki szeret,

• Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!
• Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!
• Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!
• Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!

Wind&Beer workshop

Augusztus 6-án Az AsztaLom műhelyében jártam, Gödöllőn és habár Erikával már többször találkoztam, a műhellyel ez volt az első élményem. Pont olyan, mint ahogy képzeltem. Otthonos, barátságos, Erikás, minden sarokban valami apró kincs, csoda bútorok, tapogatnivaló mindenhol. Nekem van egy olyan fura szokásom, hogy még meg sem nézem rendesen a dolgokat de már nyúlok is hozzá, hogy érezzem milyen a felülete és hát itt annyi szép felület van. 

Felfele persze kalandos volt.

Egy kis Hazai Provence!

A múltkori bejegyzésben említettem, hogy júniusban két hetet töltöttem Kapolcson, az akkor még épülő Hazai Provence vendégházban. Korábban is figyelemmel kísértem az építkezés alakulását az interneten, az ott eltöltött idő pedig még kíváncsibbá tett a végeredménnyel kapcsolatban. Jelentem elkészült és megnyitotta kapuit. Tegnap Barbi nyílt napot tartott, így nem volt kérdés, hogy meló után az irányt a Művölgy felé veszem. 

Gép már reggel a tatyóban volt, kifelé, menet közben cseréltem a pólót, a cipőt pedig a kocsiban lerúgtam mert rohadás meleg volt. Új InFlames album be, hangerő fel, 20 perc és már ott is voltam az ismerős udvaron. Amikor mi Dittával ott rihegtünk-röhögtünk még igazi őskáosz állapotok voltak. Ehhez képest most minden rendezett, az apró részletek a helyükön. (nah jó a fürdő dézsára még várni kell, pedig arra különösen kíváncsi vagyok) Barbi mosolyog, egy álom vált valóra.

Minden tiszteletem az Övé, hogy ezt így, itt, ennyi idő alatt, ennyi kreativitással és energiával létrehozta. Beszéljenek helyettem a képek, aki pedig kedvet kapott látogasson el ide. A környék gyönyörű, a ház különleges, a Balaton közel. Bejelentkezni ide, napi információért pedig ide kattintsatok. 

Minden a változásról szól!

Az évzáró bejegyzésben említettem, hogy terveim vannak. Habár nem hiszek az ilyen szilveszteri fogadalmakban, meg  a lencse zabálásban, idén titokban megígértem magamnak, hogy ha nem lépek valamerre, akkor beszari szar, szemét alak vagyok. Léptem. Nem mondom, hogy könnyű szülés volt, de léptem. A környezetem tele van emberekkel, akik hónapok, akár évek óta nem találnak rendes munkát. Én pedig fogom és eldobom a "kényelmes" állásom, egy multinál, csak, hogy, beleugorjak a bizonytalanba és haladjak a klisé mentén: "éld az álmaidat". Mert ugyan kényelmes volt, és rutin, de nem én voltam, nem voltam boldog, nem szerettem magamat ott. Nem kívánom a bejegyzést hangzatos napi bölcsességekkel kitölteni, de basszus, ennyivel tartozunk magunknak. Annyi van, hogy szeptember végével az alkalmazotti létnek vége és átveszi a helyét a szintén nehéz de reményeim szerint sokkal szerethetőbb és a lélekre ezáltal pedig a testre is ezerszer egészségesebb önállóság. Hiszek abban, hogy az élet a folyamatos változásról szól. Ezért teljesen normálisnak tartom, hogy minden más is változik velem együtt. A lakás, a ruhák, a 'lubb vagy jelen esetben a blog is. 

Két hét a Művészetek Völgyében, Kapolcson!

Akik követnek Facebookon, már tudják, hogy a júniusom eddig többnyire egy dolog körül forgott. Fotóztam.

Úgy kezdődött az egész, hogy Ditta (Otthonkommandó) megkeresett (igazából a pesti éjszakában találkoztunk, random, az egyik koncertünk alkalmával, de ilyet mégsem írhatok) és említette, hogy könyvet ír, érdekes lehet-e nekem fotózás, ha igen miért, és amúgy is küldjek portfóliót ide és ide és meglátjuk. Hát hogy a francba ne lenne érdekes (ott nem így mondtam, persze). Szóval Bálint, képek elküld, vár, majd pedig örül. Cégnél két hét szabi, szerettek nagyon. De ez nem az a helyzet, amikor ilyesmi eltántorít. Irány Kapolcs (egy pár zoknival, igen, de hát nyár van)!

Picit eltűntem

Aki kitartóan követ itt és Facebook-on, az észrevette, hogy picit eltűntem. Jelentem élek, és nem sorvad a dolog. Azt történt, hogy a nem túl ismert zenekarom hirtelen bekerült A Dal című műsorba a legjobb 30 előadó közé, és ez, egyik napról a másikra a mindennapi munkám mellé annyi elfoglaltságot hozott magával, hogy ha az ereimben kávé folyna (én orvos családban nőttem fel, szóval amúgy ki merem jelenteni, hogy ez orvosilag nem kivitelezhető) se győznék még mindenfélét eszkábálni mellette. De.

De, ahogy említettem terveim vannak és ha nem is csiszolok hajnali négyig, a háttérben a kevésbé látványos dolgok zajlanak szépen. Például nagy örömmel jelentem, hogy pár napja már hivatalosan is KFT. vagyok. A weboldal készül. Tervezünk, rajzolunk, agyalunk és a koncepciónak megfelelően növesztjük a szakállunkat. Szóval egy kevés kis türelmet kérek tőletek. Igyekszem a régi szellemben de valami újjal, valami szerethetővel és leginkább igényes dologgal visszatérni! Köszönöm! Bálint

Rendhagyó bejegyzés egy otthonról, és évet is zárunk!

Ez most egy rendhagyó fajta lesz. Nem alakítunk át semmit és nem lesz általam feltalált, majd forradalmasított ronggyal dörgölés sem. De, hosszú lesz. Sok képpel, egy gyönyörű otthonnal. Mesélek is egy kicsit, le is zárom az évet, és elmorzsolok pár könnycseppet, hiszen a blog bizony egy éves lett.

A bejegyzés gondolata pár hete merült fel bennem, mikor hosszú idő után először császkáltam Győrben és úgy alakult, hogy egy rapid ismeretségnek köszönhetően, betekintést nyerhettem Zoliék otthonába.

Workshopon jártam!

A hétvégén workshopon jártam. Bizony. Kreatív kert - Kreatív otthon Eni hívott meg a műhelyavató foglalkozására, ahol a Decor Labor stencileket próbálhatták ki a jelentkezők, méghozzá Pentart festékekkel. Ez volt az első, mármint workshopom, és habár a legendák szerint az első soha nem az igaz, én imádtam. Vártam mert kíváncsi voltam, más hogyan használja a stencileket, csoportban mindig csak tanulhat az ember, és vártam mert személyesen is találkozhatok azokkal, akiket eddig csak az interneten ismertem. Plusz ezeket a festékeket még én sem próbáltam, szóval tripla öröm, szerencsés fickó vagyok.

Olvasói munkák II.

Két dolog miatt örülök. Az első, nos, hogy ez az etap  gyorsabban összejött. Reméltem, hogy azért rákapunk az ízére, mert hát valljuk be ez tökjó móka. Plusz valamiért úgy gondolom, hogy az ilyen bejegyzéseknél nyugodtan leírhatok mindenféle aktuális baromságot a hétköznapokból. 

Jelenleg a legnagyobb bánatom, hogy egyszer csak úgy ébredtem, hogy kevesebb időm volt estig. Nem igazán értettem hogyan van ez és ráadásul a megfejtés is csak másnap érkezett. Reggel ittam egy bödön teát, ránéztem a sütőre, teljesen patent időben voltam. Kabát, sál (mert már ez is kell) kocsiba be, gyújtás és jött a csavar, a műszerfal szerint f@sz#n elkéstem úgy negyven perccel. Kezdtem is gyorsan meséket gyártani, orvosról, vérvételről, álmatlanságban szenvedő nyugdíjasokkal teli váróról, de leesett, aham, a szaros óraátállítás. Nem szeretem. Kevesebbet lehet fotózni, nem szárad a festék, nincsenek levelek, jobban csúszik a bor, szóval minden bajom van. (azért azt megjegyeztem már facebook-on is, hogy szégyen de ezek szerint a sütő okosabb nálam, viszont az kicsit vigasztal, hogy az autó meg ugyanolyan hülye mint én.) Nah, de nézzük miket küldtetek nekem:

Olvasói munkák I.

Pár éve azt figyeltem meg, hogy az augusztus mindig baromi zsúfolt. Ilyenkor szarik be a kocsi. A fű valamiért jobban nő mint szokott. Tele van szülinappal. Mindenki érzi hogy hujjuj vége a nyárnak, ezért az összes szerencsétlen percet ki kell használni. Ott van a huszadika, amikor a háziállatok nagy örömére, a valamire való városokban felrobbantjuk az eget. Plusz érezzük, hogy azért szabira is el kéne menni, mert telik az a bizonyos nemi szerv. Nos, hát ez az augusztus még zsúfoltabb volt mint szokott. Volt egy esküvőnk, ahol a bátyám kimondta az igent, mi pedig letáncoltuk a lábunkat. Megszületett a keresztlányom, Emili, ami fantasztikus érzés. (Természetesen már tervezgetem a világ legjobb kunyijának megépítését) Kevésbé vidáman induló történet, hogy egy gyerekkori barátom kobakjában daganatot találtak, ami bevallom, jó pár álmatlan éjszakát okozott nekem. De úgy néz ki, annak ellenére, hogy hithű ateista vagyok, imáim meghallgattattak és minden úgy lesz, ahogy az fair. 

Szóval vannak ezek a zsúfolt napok. Ilyenkor este bezuhanok az ágyba, laptop az ölbe (tudom nem egészséges) és álomba böngészem magam. Mindig hangoztatom milyen fontos az inspiráció, hogy a kreativitás  nagyon sok esetben egy ellesett ötlet saját képünkre formálása, megfelelő helyen és időben. Ezért jött az ihlet, hogy amíg én csiszolgatok, lessük meg Ti mit bütyköltök otthon. Bevallom, kicsit elszámítottam magam. Tudom, hogy nagyon sokan vagytok, de valamiért kevesebben szeretnétek ezt megmutatni, mint én azt gondoltam. De, ahogy a cím is mutatja ezt nem egyszeri megmozdulásnak terveztem. Hátha megjön a kedvetek:)

Díjat kapni jó!

Márpedig én azt mondom díjat kapni minden esetben jó és megtisztelő dolog. Éppen ezért dobta fel a napomat rettenetesen amikor a Kreatív kert - kreatív otthon szerzője Eni, megajándékozott egy ilyen kitüntetéssel. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy korábban már Lady Berry konyhája szintén a kedvencei közé sorolt, aminek nagyon örültem. Viszont valamilyen oknál fogva akkor elsiklottam a válasz fölött, és bevallom nem is nagyon értettem a szabályokat. (Elnézésed kérem Alexandra) Ezért ez a bejegyzés most kicsit mindkettőtöknek szól.