Az úgy volt, hogy ebből a ládikóból nem terveztem bejegyzést írni, de mivel többen kértétek, természetesen meggondoltam magam. (Könnyen rá lehet venni ilyesmire, azt hiszem)
A baj mindösszesen annyi, hogy az eredeti tervnek megfelelően elég hanyagul fotóztam a dolgokat, így egykét lépés biza kimaradt. De majd megpróbálom szöveggel pótolni a sztoriban tátongó fekete lyukakat. Hátha az is megfelel.
Alapos tisztogatási procedúra következett. Portalanítás, szúölő szer, (megadva neki a munkájához elegendő időt) csiszolás. Teljesen azért nem szedtem le a festéket, pár darabka maradjon az úgy a szép. Jöhet a fogantyú és a zár. Gyönyörű! Mindenképpen meg akartam tartani.
Az ilyen régi cuccokra biztos mindenkinek van valami saját titkos receptje, ecetes víz, citromlé, Alien nyál, vagy ilyesmi. Én egyszerű gyerek vagyok ezért a rozsdamaróra esküszöm. Alaposan bekentem és hagytam egy kicsit dolgozni. Utána dörgölés, még egy adag. Nem akartam túl csillivillire ezért csak annyit szedtem le amennyi indokolt volt.
A tetőt rögzítettem szépen. Jöhet a festés. kalózkék hohohó! A belsejét kikentem telibe, kívül csak itt -ott, hanyagul, utána úgyis visszakapargattam.
Nah és akkor itt van az a lépés amit nem fotóztam (tudom, üljek le, egyes), de azért a végén kimatekozható, hogy mit volt az eredménye. Az egész ládát átkentem barna lazúrral. (én a vízbázisúra esküszöm, de talán csak azért mert baromi türelmetlen vagyok és a száradás az nekem valahogy, olyan fölösleges dolognak tűnik). Szóval átkentem, sötétbarna, szép. Utána ezt az egészet csiszoltam vissza itt ott.
A tetejére jöhet a stencil. Nem győzöm eléggé megköszönni a Decor labaronak, továbbra is imádom.
A végén egy ronggyal az egészbe lakkot dolgoztam és kész is!
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése