Faágakból képkeretet

Ezt a bejegyzést eredetileg múlt hétvégén szerettem volna kitenni, annak ellenére, hogy az egész háromnapos munkaünnepe banzáj arra volt szánva, hogy alkossunk, beszélgessünk, együnk, vidámkodjunk olyan emberekkel, akiket már régóta meg szerettem volna ismerni, személyesen is. Bizony. Nálunk járt Betti, Erika, Kriszti, Cilkó, Orsi, Niki és Zoli (meg persze még ezer ember közben) és csaptunk egy szigorúan NEM blogger (fujj) találkozót. Eddig úgy gondoltam írok majd egy részletes élménybeszámolót az egészről, de rájöttem, hogy nem akarok. Annyira jól éreztem magam és annyira nem arról szólt ez az egész, hogy akkor ebből utána ki, hogy profitál, hogy nem. Imádtam mindent és mindenkit. Még sok ilyet!

DE. A lényeg, hogy nem ezért kések. Amíg a többiek aludtak én szépen neki is láttam a képkeretnek, csak éppen egy jól irányzott mozdulattal kettényestem az ujjamat. De olyan nagyon. Azon kívül, hogy ömlött a vérem minden merre, szanaszét, eléggé fájt is a dolog (inkább nem teszek fel képet a nyers verzióról, bár Cili szerint eltúloztam a dolgot, elvégre régen teljesen normális volt, hogy valakinek egy ágyúgolyó elvitte az egyik lábát), azóta is össze van húzatva az ujjam, hogy az alsó fele egybenőjön a felsővel.

Ennyit a drámáról, jöhet a képkeret. Kell hozzá pár tekervényes ág (a mi esetünkben inkább tőke) és egy nem használatos képkeret.

A keretet kicsit visszacsiszoltam és kivagdostam az egyik sarkát. Ezekkel a levágott végekkel építjük majd szépen egybe az ágakat. Ezért a keretet is és a fát is bevágtam hogy passzoljanak egymáshoz. Mivel úgyis összeragasztom nem a precízségen volt a hangsúly.

Jöhet a ragasztó és a gyors szorító. A boltban mindig figyelmeztetnek, hogy ebből kevéske kell ám, mert a repülőt is felragasztja az égre. Én viszont szar vásárló vagyok, mert ilyenekkel sosem foglalkozom, jól megborítom mindig, töltse ki (a hanyag, trehány) réseket. Szóval ragasztó, szorító és a kegyetlen divatos gyerekkori tornazsák, hogy ne legyen maszatos az asztal.

Összetapadt mint a beton. Ezek után szépen egybefaragtam a keretet a fával (és az ujjammal). A kis rést pedig kitöltöttem glettel. Vannak ilyen célra nagyon jó faglettek, de én bevallom, hogy egy két komponensű lökhárító javító szettet használtam a művelethez, ami még a moci (batmoped) javításhoz kellett. A glettet megcsiszoltam és az egészet egybefestettem fehérrel.

Egy minimálisat összekoptattam és mehet is a helyére, a 'lubba. Nekem így tetszik, üresen, egyelőre.