Picit eltűntem

Aki kitartóan követ itt és Facebook-on, az észrevette, hogy picit eltűntem. Jelentem élek, és nem sorvad a dolog. Azt történt, hogy a nem túl ismert zenekarom hirtelen bekerült A Dal című műsorba a legjobb 30 előadó közé, és ez, egyik napról a másikra a mindennapi munkám mellé annyi elfoglaltságot hozott magával, hogy ha az ereimben kávé folyna (én orvos családban nőttem fel, szóval amúgy ki merem jelenteni, hogy ez orvosilag nem kivitelezhető) se győznék még mindenfélét eszkábálni mellette. De.

De, ahogy említettem terveim vannak és ha nem is csiszolok hajnali négyig, a háttérben a kevésbé látványos dolgok zajlanak szépen. Például nagy örömmel jelentem, hogy pár napja már hivatalosan is KFT. vagyok. A weboldal készül. Tervezünk, rajzolunk, agyalunk és a koncepciónak megfelelően növesztjük a szakállunkat. Szóval egy kevés kis türelmet kérek tőletek. Igyekszem a régi szellemben de valami újjal, valami szerethetővel és leginkább igényes dologgal visszatérni! Köszönöm! Bálint

Rendhagyó bejegyzés egy otthonról, és évet is zárunk!

Ez most egy rendhagyó fajta lesz. Nem alakítunk át semmit és nem lesz általam feltalált, majd forradalmasított ronggyal dörgölés sem. De, hosszú lesz. Sok képpel, egy gyönyörű otthonnal. Mesélek is egy kicsit, le is zárom az évet, és elmorzsolok pár könnycseppet, hiszen a blog bizony egy éves lett.

A bejegyzés gondolata pár hete merült fel bennem, mikor hosszú idő után először császkáltam Győrben és úgy alakult, hogy egy rapid ismeretségnek köszönhetően, betekintést nyerhettem Zoliék otthonába.

Négy hét és Karácsuka!

Minden évben ugyan az, hogy még van időm, Bálint ráér, b#szom messze van még az. Aztán meg ott vagyok, hogy jééézusom pár hét és kómába kell kajálnom magam. Bevallom, kicsit sem bánom, hogy a november mindig ilyen rövid, mert imádom a Karácsukát (ez az OC rajongásnak tudható be, nem hiszem, hogy már kinövöm). A készülődést, díszítgetést, ajándék gyártást, csomagolást, a karácsonyi zenéket, a forralt bort, a vásárt, a családot (akik már megszokták, hogy engem nem érdemes ilyenkor végeláthatatlan családtúrára rángatni, mert annak csak morcogás a vége. Üljünk le szépen egy helyre és legyünk együtt.) és még sorolhatnám. A készülődést tehát már elkezdtem. A lakás kezd átváltozni, kerülnek elő a díszek, plusz a fűnyírót megcseréltem a hómaróval, hátha idén végre fehér karácsuka lesz. Nem maradhat ki a koszorú, és természetesen a naptár sem, ezeket szeretném most megmutatni Nektek. Mielőtt valaki betámad, hangsúlyozom, hogy nem találtam fel újra a kereket, én is gyűjtöm az inspirációt mindenhonnan. Ez szimplán egy verzió, ahogy a Nem mind lom csinálja az ellesett ötleteket.

Lomis asztalka

A bolha- vagy lomispiac a magamfajta embernek kész Kánaán. Időben érkezni, mindent gyorsan, de alaposan átnézni, meglátni a tömérdek szemét között a kincseket. Alkudozni egy keveset (jobb esetben), majd otthon tisztogatni, nekiesni az új szerzeményeknek. Felbecsülhetetlen. 

A blog címéhez híven ezt a kis asztalkát egy ilyen helyen gyűjtöttem be magamnak, eléggé barátságos áron.

Workshopon jártam!

A hétvégén workshopon jártam. Bizony. Kreatív kert - Kreatív otthon Eni hívott meg a műhelyavató foglalkozására, ahol a Decor Labor stencileket próbálhatták ki a jelentkezők, méghozzá Pentart festékekkel. Ez volt az első, mármint workshopom, és habár a legendák szerint az első soha nem az igaz, én imádtam. Vártam mert kíváncsi voltam, más hogyan használja a stencileket, csoportban mindig csak tanulhat az ember, és vártam mert személyesen is találkozhatok azokkal, akiket eddig csak az interneten ismertem. Plusz ezeket a festékeket még én sem próbáltam, szóval tripla öröm, szerencsés fickó vagyok.

Olvasói munkák II.

Két dolog miatt örülök. Az első, nos, hogy ez az etap  gyorsabban összejött. Reméltem, hogy azért rákapunk az ízére, mert hát valljuk be ez tökjó móka. Plusz valamiért úgy gondolom, hogy az ilyen bejegyzéseknél nyugodtan leírhatok mindenféle aktuális baromságot a hétköznapokból. 

Jelenleg a legnagyobb bánatom, hogy egyszer csak úgy ébredtem, hogy kevesebb időm volt estig. Nem igazán értettem hogyan van ez és ráadásul a megfejtés is csak másnap érkezett. Reggel ittam egy bödön teát, ránéztem a sütőre, teljesen patent időben voltam. Kabát, sál (mert már ez is kell) kocsiba be, gyújtás és jött a csavar, a műszerfal szerint f@sz#n elkéstem úgy negyven perccel. Kezdtem is gyorsan meséket gyártani, orvosról, vérvételről, álmatlanságban szenvedő nyugdíjasokkal teli váróról, de leesett, aham, a szaros óraátállítás. Nem szeretem. Kevesebbet lehet fotózni, nem szárad a festék, nincsenek levelek, jobban csúszik a bor, szóval minden bajom van. (azért azt megjegyeztem már facebook-on is, hogy szégyen de ezek szerint a sütő okosabb nálam, viszont az kicsit vigasztal, hogy az autó meg ugyanolyan hülye mint én.) Nah, de nézzük miket küldtetek nekem:

Rémszarvas (stencil, csapó kettő)

Az a helyzet, hogy deszkatúltengés lépett fel a blogon. Azt hiszem ezek után egy darabig hanyagolom a hasonló dolgokat, kezdek kicsit belekattanni. De a lényeg, hogy újabb stencilem van! Az egész úgy kezdődött, hogy Eni (A Kreatív kert kreatív otthon bloggere. Nézzetek be hozzá, érdemes! Csodaszép kert, csodaszép otthon) küldött nekem egy képet, amin egy fehér szarvas volt deszkákra festve. Kegyetlenül tetszett a dolog, nem csak az állat hanem a háttér miatt is. Igazándiból tudom, hogy a szarvas lejárt téma, pár éve volt divat, de az ilyesmi engem soha nem érdekelt. Akkor nem kellett, most pedig nagyon is. 

Szóval többször előjött a dolog, pörögtem rajta néhányszor, mígnem egyszer csak, Ditta a Decor laborból felhívta a figyelmemet, hogy a téli kollekciójukban bizony szerepel szarvasfej. Hááhh, Wunderschön!  Persze, hogy éltem a lehetőséggel. Kapóra jött, hogy a hétvégét a közelben töltötték és egyéb okból kifolyólag kicsiny falunkba is ellátogattak, így a postázgatást megúszhatjuk. Sajnos én még javában az erdőben bóklásztam (később sikeresen szét is áztam), amikor Ők erre fele jártak, ezért nem személyesen vettem át a stencilt, így a részemről tervezett beinvitálás, teázás kimaradt, de igyekszem pótolni. Stencil a kezemben. Essünk neki!

Ágynak a vége

Bevallom régóta húztam az ágyvég kérdést. Biztos vagyok benne, hogy páran ismeritek a problémát, hogy hiába vannak párna hegyek vagy egymáson, keresztben alvás, az ember óhatatlanul is "összefejezi" a falat, ha az ágynak nincsen meg a vége, mármint a fal felől. A másik az ne is legyen mert szeretek lelógva aludni. Az meg nem szép, nem a lelógva alvás hanem az összefejezett fal. Bármennyire is szeretek falat festeni a havonta mázolást azért én is kihagynám.

Szóval jött egy pár hónapos halogatás, bújtam a netet inspirálódás céljából. Találtam is jobbnál jobb ötleteket, régi ajtó, deszkák, raklapok, mindenféle.

A háló elég minimál, nem akartam túlcifrázni a dolgot, plusz kedvelem az elnagyolt dolgokat, ezért deszkák, vagyis különböző méretű darabok.

Láda közkívánatra

Az úgy volt, hogy ebből a ládikóból nem terveztem bejegyzést írni, de mivel többen kértétek, természetesen meggondoltam magam. (Könnyen rá lehet venni ilyesmire, azt hiszem)

A baj mindösszesen annyi, hogy az eredeti tervnek megfelelően elég hanyagul fotóztam  a dolgokat, így egykét lépés biza kimaradt. De majd megpróbálom szöveggel pótolni a sztoriban tátongó fekete lyukakat. Hátha az is megfelel.

Fotóháttér avagy próbáljunk meg stencillel festeni

Bevallom, amikor ez a stencil mánia beindult, én már tudtam, hogy nekem ilyen kell. Végig egy gyönyörű mintás komód lebegett a szemem előtt, ami szép, egyedi, központi bútor lehet, de beolvad a környezetébe. Szóval agyban ez nekem már nagyon megvolt. Rá tudok pörögni a dolgokra na.

A stencil megérkezett, a komód előkészítve, de mielőtt belevágnék, gondoltam azért kipróbálom kicsiben a dolgot. Még akkor is ha halál egyszerűnek a tűnik. Pedig nem, vagyis de, ha tudod mit hogyan. Fotóhátterem még nem volt, de gondoltam néha jól jön az embernek. (Ha pl. le akar fotózni egy tál málnát ugye) Legyen fotóháttér! Oké Bálint!