2015. május 19., kedd

Ládát akartam én mindig is

Nah. Tudni kell, hogy mindig akartam egy király ágyneműs ládát. Egy ideje kerestem, lestem mindenmerre, de vagy túl drága volt, vagy olyan nyomi mindegyik. Szóval nem lett. Aztán pár hete jött a telefon, "van egy ládám, ugyan kicsit odavan, de meg kéne menteni, sajnálnám ha csak úgy szétrohadna, mert amúgy szép". Mivel a kocsimon a bemeneti nyílások kicsik, (bár amíg a Lacsika befér rajtuk, nagy gond nincsen) de legalábbis nem túl praktikusak, ezért utánfutót csatoltam és elviharzottam megnézni a ládát.

Annak ellenére, hogy tényleg meg volt rottyanva, instant szerelem. Gyönyörűséges! Kovácsoltvas szegek, vasalatok és a kulcs is megvan. Jeah.

Az utánfutóm az úgy néz ki, hogy azon aztán nincsen hátsó lenyíló ajtó, meg ilyen cullangok. Oda bizony fel kell emelni a cuccot. Ez a láda meg ba#zom nehéz volt. Esküszöm. Nagy nehezen felszenvedtük, a célállomáson pedig nagy nehezen leszenvedtük. Még meg is jegyeztem, hogy "látod ezekben a régi bútorokban még volt anyag, jó kis tölgy láda, háháá". Aztán amikor otthon kinyitottam, kiderült, hogy televan vaslemezekkel az egész. Good job Bálint. Végül is anyag volt benne nah, nem tévedtem nagyot.


De nem panaszkodom! Nem-nem, mert általában három módja van annak, hogy én bútorokhoz hozzájutok és bevallom a most felmerülő helyzet a kedvencem. Ezt megpróbáltam egy "Melyik beszerzési módot kedvelem a legjobban" grafikonon is szemléltetni:


Most, hogy ezt tisztáztuk essünk neki a munkának. Mondták, hogy odavan, de hál istennek nem olyan vészes a helyzet. A tető és a hátlap darabokra hullot, de a fő szerkezeti részek állnak mereven, mint az a nyereg, amit szoktak mondani. A festés (nem kutatom ugyan az ősi festékek mai állapotát, de valami lakk lehetett) pedig elkezdett lepöndörödni. Ez nekem nagyon szimpatikus, semmi pénzért nem bántanám, pont kapóra jön a tervemhez. A cserés részeket, illetve a festést zavaró (és mozdítható) vas elemeket lebontottam. Van egy csupasz ládánk.











Faroslemezből vágtam a hátsó részre egy passzés darabot és felszegeltem. Esküszöm volt képem a teljes hátlapról is meg a belülről is de nem találom...hm majd még megnézem a telefonom. A belső fele tök sima.



Jöhet a szín (Bár előtte Orsi finoman a tudtomra adta, hogy ezt nem kéne lefesteni. Szabi megmondta: "ezek olyanok mint a sebész, vágnak ha kell ha nem"). Latex festékből kevertem egy szürkés sárga árnyalatot, (sokkal halványabb mint a kis edényemben, de majd meglátjátok) ehhez kevertem fugázót, hogy porózusabb legyen a végeredmény. (házi krétafesték, szerű) és egy kis csavar, mint a fószer a Cini Minis reklámban, az egészet meghintettem faforgáccsal. (A tippet Az AsztaLom Erikától kaptam, csak arra nem emlékeztem, hogy a festékbe szórjam vagy a felületre, ezért szórtam ide is meg oda is) Ráfestettem a lepergő lakkra úgy, ahogy van.





A fahéjnak, illetve a régi lakknak köszönhetően egy spatulával könnyen letudtam tolni a festéket és az egésznek teljesen más hatása lett mintha csiszoltam volna. Nekem baromira bejön.





A tető régi léceit összeragasztottam és visszakapták a szegélyt is. Száradás után az egészet finoman átcsiszoltam és dió lazúrral kezeltem.




Kész. Imádom. Mehetnek bele a párnák és a paplan. Nektek, hogy tetszik?






8 megjegyzés:

  1. nagyon nagyon hiperszuper! azt hittem először, hogy tejfesték, de ez a forgácsos, csúcs a hatás, majd ezt is jól ellopom, mint a rongyost, egyszer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ronggyal dörzsölj faforgácsos tejet a fába, olyan még talán nem volt :D

      Törlés
  2. Fa@a lett, nemmondom! Dokikám, a rongyost nem Bálinttól loptad! :D

    VálaszTörlés
  3. haha "fűrészpor = magyar tejfesték" ezt szabadalmaztatjuk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem találtam feljegyzést az elmúlt 10 évben ilyesmiről, szóval...a fűrészpor lehet a Tiéd. Én már a kereket feltaláltam tegnap :D

      Törlés
    2. jujj de rosszak vagytok mind!!! :DDD

      Törlés